Ti hogyan vagytok képesek elfogadni hogy csak egy átlagos élet jutott nektek?

[link]

[link]

Itt van pl. Kendall és Kyle Jenner instagrammja. Lehet szidni őket hogy így úgy r_bancok, mutogatják magukat, nagy az arcuk stb, meg hogy pénzes családba születtek. De ez nem változtat a tényen hogy sokkal jobb életet élnek mint én, vagy bárki más aki ezt pl. olvassa.

Lehet jönni a magyarázatokkal, hogy hát én boldog vagyok meg stb.

Vannak emberek, akik egyszerűen olyan szinteken felemelkednek mintha nem is emberek lennének hanem valami istenségek. És vannak emberek akik olyan szintre süllyednek, hogy egy állatot többre lehet tartani náluk. És van a hatalmas tömeg, amit nem tudok hova tenni. Rengeteg ember átlagos élettel, és ez a rengeteg ember megelégszik az átlagos élettel, (és a gond nem is az átlagos, hanem a megelégszik) és csak rálegyint, hogy nekem már pedig csak ennyi jutott. Persze nem így. A valóság, hogy nem is söpörjük szőnyeg alá azt amiről nem akarunk tudomást venni, hogy vegetálunk, mert nem hogy nem akarunk róla tudni, hanem egyáltalán nem is tűnik fel a létezése.

Komolyan kérdezem, titeket nem aggaszt, hogy senkik vagytok? Hogy nem látjátok át a világ működését, hogy nem tudtok semmit? Hogy szűkös korlátokon belül gondolkodunk? És ha azt hiszed hogy nem, hogy te hű de okos vagy, sokat tudsz és szuper az életed, mégis honnan tudod? Honnan tudod hogy amihez viszonyítasz az ideális? Vegyük példaként a nyelvet. Mondhatjuk hogy a nyelv is lekorlátozza a gondolkodásunkat, mert ha ki lett volna találva egy sokkal részletesebb nyelv, már akár magasabb szinten lennénk képesek gondolkodni. Nem hiszem, hogy csak így tud működni ez a világ. Hogy ez az örök alá-fölé rendeltség megy és a harc de mindhiába, hogy ÉN legyek a legjobb. A saját kis gyatra jelentéktelen életünkben versenyezgetünk egymással de vannak emberek akikkel nem vehetjük fel a versenyt. Politikusok, nagy emberek, hírességek stb. Nem gondolkodtok el azon hogy ők is hús vér emberek, szervekkel, tudattal (ami nagyon könnyen alakítható és formálható) mint egy gyári munkás, vagy akár TE, aki ezt olvassa. Ez a Kyle Jenner is csak egy EMBER és én is csak egy EMBER vagyok. Lehet hogy nincs annyi pénzem. De ugyanúgy van testem, agyam, tudatom, érzéseim, gondolataim. Igazából a kiindulási pont nem különbözik. Mind egyek vagyunk egy pontban. Minden más már a kint és bent kapcsolata. Van aki képes felemelkedni és van aki nem.

Szeretném megkérdezi az itteni embereket, (azt a kevéskét) akik boldognak vallják magukat, hogy titeket mi elégít ki lelkileg szellemileg, mitől érzitek boldognak magatokat és gondolkodtatok-e már azon, hogy jól-e az, hogy csak átlagos tudatlan (bocsánat a kifejezésért, de így gondolom és magamról is úgy szint.) emberek vagytok akik tulajdonképpen azért léteznek hogy működtessenek egy rendszert?

Köszönöm előre a válaszokat.