Akiknek önbizalomhiányuk van, azok miért nem változtatnak hogy ne legyen önbizalomhiányuk?

Nekem van annyi önbizalmam, hogy leszarjam, mit illik. Mellesleg kétlem, hogy ez illem.

Úgy tűnik, mintha azt mondtad volna, aki vak, miért nem változtat, hogy lásson.

Honnan tudod h nem változtatnak? Jah, bocsi nem lehet kérdéssel válaszolni, vagy hát nem illik.. Szóval sehonnan sem tudod h nem változtatnak rajta. Vagy talán ismersz egy ilyen embert? Akkor már általánosíthatsz is, gratulálok.

Egyetértek az előttem szólókkal, ostoba kérdés.

Ez is egyénileg vizsgálandó dolog.

Nem mindegy hogy egy átlag csaj felmegy online társkeresőkre, és már jönnek is a bókok, meg nő az egó, vagy van egy 120

Nem tudják hogyan kell, plusz nagyon nehéz elkezdeni ezt a folyamatot. A legtöbben az első akadálynál feladják és visszatérnek ahoz az élethez ami előtte volt.

Én régen nagyon önbizalomhiányos voltam, olyan szinten, hogy egy egyszerű feladat, mint a boltba menés is szinte lehetetlen volt. Elmentem a boltig, persze ügyelve arra, hogy útközben ne kelljen senkivel sem szóbaállnom és lehetőleg ne is lásson senki. Amikor odaértem, akkor megálltam az ajtó előtt, tízszer átgondoltam, hogy mit fogok mondani, hogy nehogy bárki kinevessen, hogy hülyeséget beszélek, átgondoltam, hogy mit kell vennem, mennyibe fog kerülni. Pontosan kiszámoltam a pénzt, hogy nehogy kevesebbet adjak és ne higgyék azt, hogy direkt át akarom verni. Tízszer megnéztem mindent, hogy biztos azt veszek-e amit kell és, hogy semmi cikiset nem veszek, mert akkor szintén kinevetnek majd.

Szóval ez a procedúra kb fél-egy órával meghosszabbította, hogy vegyek egy kiló kenyeret és olyan stressz ért közben, hogy a boltból kilépve a hányinger kerülgetett.

Ebből az állapotból, durván 3 év alatt eljutottam addig, hogy már nem okoz gondot, hogy emberekkel beszéljek, sőt barátnőm is lett. Szóval nem lehetetlen dolog önbizalmat gyűjteni, de nagyon nehéz és rengeteg, folyamatos munka kell hozzá.

Na véletlenül rányomtam, tehát újra:

Ez is egyénileg vizsgálandó dolog.

Nem mindegy hogy egy átlag csaj felmegy online társkeresőkre, és már jönnek is a bókok, meg nő az egó, vagy van egy 120 kilós pattanásos, csúnya arcú teremtmény, aki ha megszakad se fog találni senkit.

Egyrészt, szerintem a többség, köztük én magam sem, azt sem tudják hogyan álljanak neki. Üres szavakkal mindenki tud dobálózni, hogy "önismeret, személyiségfejlesztés". Csak a 90%-nak senki nem mondja el, hogy ezt hogy is kellene csinálni, vagy min is kellene változtatni.

Az a baj, hogy ha bárkit megkérek, hogy őszinte véleményt mondjon rólam, akár építőt, akár rombolót,akkor 90% ad valami diplomatikus semmitmondó választ, így én magam sem tudom, min kellene változtassak.

A "kapcsolatok kialakítása" megint olyan, hogy mondani egyszerű, de megtenni már nem annyira, és visszafele is elsülhet. Én próbálkoztam ilyenekkel, közös egyetemi táborok, stb, és világ életemben azt vettem észre, hogy egy ideig a közösség részének érzem magam, aztán eltelik pár nap, hét, és azt látom, hogy mások összejöttek, barátok lettek, mindenki tud mindent a másikról, én meg szép lassan kicsúszok az összes körből, és magamra maradok.

Én például pont úgy vagyok, hogy a legjobban akkor érzem magam, ha minimálisra korlátozom a másokkal való kapcsolatom, és inkább a saját kis világomban élek, saját életemet alakítom és így nem kell megfeleljek senkinek.