Miért gondolok túl mindent, miért elemzem minden múltbéli cselekvésem?

Mindent túlságosan túlgondolok, már-már felemésztően. Eltöltök egy kis időt egy társaságban, akiket annyira túlságosan nem ismerek, de ott és akkor érezhetően mindenki jól érzi magát, és miután hazaérek, elemzem a mozdulataimat, a cselekvéseimet, a szavaimat. Hogy vajon mennyire voltam természetes, mennyire voltam önmagam, vajon mit gondolhattak egy mondatomról. Vajon kínos voltam-e? Máskor is előfordult már, de most még erőteljesebb, mintha egy ördögi kör lenne. Fogalmam sincs, hogyan lehetne ezen változtatni, ezért is szeretnék tőletek segítséget kérni. Nektek mi vált be, hogyan hagytátok el ezt a “tulajdonságot”?