Milyen gondolatokkal, cselekvésekkel szabotálod a saját életed?

Gondolatok:

-Nem érdemlem meg

-Nem vagyok elég jó

-Túl buta vagyok

-Túl öreg vagyok

-Túl csúnya vagyok

-Nem tudok beszélni

-Nem tudok kedves lenni

-A másik fontosabb, mint én

-A másik alkalmasabb, mint én

-Eddig is lúzer voltam, ezután is az leszek

-Csak szerencsém volt, de ha elbízom magam, kiderül, hogy semmire sem vagyok jó

Cselekvés:

Elpazarlom az időt értelmetlen dolgokra. Néha jön egy fellángolás, majd hamar ki is huny.

Nem vagyok rá büszke.

Előszőr is: tedd tisztába: Mi a vágy, honnan ered a forrása benned?

Majd ha ezzel tisztában vagy, akkor gondold át, hogy milyen kérdést írsz ki ebben a témában.

Most nem segítek. Old meg, de csak azért, hogy legközelebb tudd mit kérdezel.

5 Én tudom a választ, de ezek szerint megint sikerült a lényegre tapintanom, mert magadból indulsz ki.

Hát, sok szerencsét:)

Nem fog sikerülni, nekem nem megy, nincs értelme.

"Büszke vagy magadra amikor sikerül pont az ellenkezőjét elérni mint amire valójában vágynál?": ilyen nem nagyon volt, de ha volt is, akkor igen.

Gondolatok kb pont ugyanaz, mint az első, annyi kiegészítéssel, hogy "Nem fog menni", "Nem vagyok rá képes", "Semmire se vagyok képes, semmi se fog összejönni".

Cselekedetek:

Nagypn durván túlérzékeny vagyok, mindenen sírok (bár a túlérzékenység igazából bipoláris depresszió, csak ezt a környezetem nem tudja).

Minden kudarc után az öngyilkosság az első gondolatom.

De túl gyáva vagyok megtenni, úgyhogy ilyenkor megpróbálok elmenekülni a problémáim elől (tavaly utazással, most csak szimplán nem veszek tudomást róluk).

Ha valami nem jön össze, egyből fel szeretném adni. Előfordul, hogy még próbálkozom, de végig arra gondolok, hogy úgyse fog összejönni, rég fel kellett volna adnom, a következő kudarc után tényleg feladom.