Mik azok a hétköznapi cselekvések/dolgok más emberek által, ami(k)től fel tudnál robbanni?

Amikor elállják a busz ajtaját és nem lehet leszállni tőlük Legszívesebben felborítanám őket, mint a tekebábukat, de nem teszem, mert én egy rendes, becsületes ember vagyok. 🙂

Vagy amikor kettes ülésnél leülök legbelülre és a nénik, meg bácsik leülnek mellém, pedig 100 másik üres hely van. De amúgy nem mondanám, hogy ideges leszek tőle, max zavaró kicsit..

Bejáratoknál, folyosók közepén beszélgető emberek.

Nagyon örülök, hogy mindenkinél minden rendben, nőnek a gyerekek, és a férjed is megkapta az új munkát, de ezt ne a bolt bejáratánál vagy a felvágottas pult előtt beszéld már meg.

Gyereksírás és hiszti, valamiért mindig pont azon a járművön, amire felszállok. Külön pont, amikor a félig üres buszon mellém ülteti a gyereket.

Szintén járművön amikor a gyerek nem tud viselkedni de a szülő bszik rászólni, az utasok többsége meg nem mer, mert akkor meg a szülő hisztijét kell hallgatni.

A totyogás, tötymörgés előttem amikor próbálnék haladni akár boltban akár járdán vagy zebrán. És persze a hely kellős közepén mindig arrafelé sasszézva amerről ki akarom kerülni.

Velünk szemben van egy kisbolt, ahol adnak piát, a sok alkesz az ablakpárkányt pultnak használva terpeszt a járdán és fel vannak háborodva ha szólok, hogy tűnés az útból mert el szeretnék menni.

Buszon amikor 3 megálló múlva fog leszállni de már tol vagy amikor nyilvánvalóan odaállok az ajtóhoz és benyomom a gombot de azért lehetőleg megbökdös és/vagy ordít, hogy MAGA LESZÁÁÁL? (ezek általában öregasszonyok, van amelyik bottal bök meg). Leszálláskor amikor még fél lábbal a járművön vagy de ő tolakszik felfelé.

Boltban amikor azt hiszi, hogy gyorsabb lesz a sor, ha 3 másodpercenként derékon basz a bevásárlókocsival.

Így végiggondolva kb. ha nem kellene tömegközlekednem és boltba járnom, a nagy része meg is lenne oldva, ezen a 2 helyen gyűlik össze mindig az összes idióta :D

Ha valaki nem tud fogalmazni és arra képtelen, hogy elmondja azt, hogy mi a kínja vagy mit szeretne. (Munkám során sokszor van.)

Egyszerűen felmegy bennem a pumpa, hogy sokan két értelmes mondatot nem tudnak összehozni pedig ezek az emberek is cégeknél dolgoznak IRODÁN általában. Ebből fakadóan én arra pazarolom a munkaidőm, hogy próbálom elérni a delikvenst vagy 4-5 emailt írni mire kiderül, hogy mit hogyan akartak.

Tök jó példa volt a héten amikor szerver bővítést szerettek volna és csak azt nem sikerült leírni, hogy jelenleg mi van benne. (Mivel Cisco így még meg sem tudom nézni, mert nem nyilvános.) Válthattam egy csomó e-mailt mire megszületett a válasz... na az ilyen jellegű dolgok fel tudnak rántani agyilag.

De ami hétköznapibb talán például a tolakodás. Rettenetesen utálom.. irritál, ha lökdösnek és hozzámérnek.

Kérdező, te vagy az én emberem :D

Én is gyűlölöm, ha feltartanak. Gyorsabban sétálok, mint az átlag, és nekem nem road-rageim vannak, sőt veztés közben zen vagyok, hanem járda-rageim, én ott szoktam magamban üvölteni, hogy MIÉRT NEM MÉSZ?! Ugyanez, mikor felszáll a buszra, megáll a második ajtónál, és örül magának, hogy ő felszállt. Az, hogy még 40 ember szeretne felszállni, meg, hogy rendszerint verekszem át magam a busz elejében álló tömegen, mikor a hátulja olyan üres, hogy még szabad ülőhelyek is vannak, másodlagos.

Engem azok is retek mód tudnak idegesíteni, akik kihangosítva beszélnek a mobilon, és tartják a pofájuk elé, mintha egy zsíros deszkába beszélnének, és hallgatjuk a részleteket, pedig semmi közünk hozzá. Meg akik csámssogva, nyammogva esznek, nem a normális evés-angok, hanem mikor nem tudja becsukni a pofáját rágás közben, meg jól hallhatóan orgazmust kap az ételtől.

Hétvégén elsőajtós buszoknál az egy darab paraszt, aki beáll a sor mellé. Mindenki sorban áll, de ő lesi, hogy mikor lesz egy gyengébb, aki elé be tud furakodni. Volt már, hogy szóltam egy ilyennek, szerintem normálisan, hogy egyébként ott a sor vége, és szabadkozott, hogy hát ő nem tudta! Dehogynem tudtad drága barátom, ez a busz két éve első ajtós, és miután szóltak neki már mások is, akkor nagy sértődötten hátravonult, és beállt a sorba. Majd leült mellém, és kihangosított telefonon, mintha egy zsíros kenyérnek beszélne, magyarázta az anyjának, akihez ment, hogy mekkora paraszt volt vele egy csaj, a többieket is ráuszította. Én voltam a csaj. Nem éreztem rosszul magam emiatt egy pillanatig sem.