Mik azok a hétköznapi cselekvések/dolgok más emberek által, ami(k)től fel tudnál robbanni?

Hangoskodó és/vagy másokat feltartó emberek.

Meg ami kicsit specifikusabb: mikor valaki rám ír messengeren annyit hogy “szia” és vàrja a választ. Az isten szerelmére, írd már le mit akarsz. :D (főleg azért hogy lássam egyáltalán sürgős-e)

-Amikor fizetésnél, kasszánál sorban állás közben lökdösnek a mögöttem állók. Egyszer, anya bevált módszerén felbuzdulva, odaszóltam az akkor épp így viselkedőnek, hogy "akkor az enyémet is ki tetszik fizetni?", úgy lesápadt a néni, hogy rögtön hátrébb lépett.

-Amikor a járda közepén totyorognak úgy, hogy véletlenül se lehessen őket kikerülni.

-Amikor buszra várva már eleve van egy hosszú sor, 4 irányba ágazva, az újonnan érkezők pedig automatikusan az elejére állnak.

-Amikor nyilvános helyeken nem tudnak viselkedni az emberek. Kiabálnak, kihangosított telefonon beszélgetnek, vagy max. hangerőn szól valamilyen "zene".

- Amikor valaki annyira egy kicsinyes sz@rrágó, hogy a boltban képes a kasszánál mindenkit feltartani és jelenetet rendezni, mert őfelsége az üzletvezetőt/menedzsert követeli, mert a kasszás elütött valamit, és az áru 10 forinntal többe került (igen, tényleg ennyivel). Tök mindegy, hogy a kasszás azonnal kijavította, de nem, ő nem tágít.

- Amikor át akarok menni az utca másik oldalára, se közel se távol egy zebra nincs, és persze akkor jön egy (általában) vén tata a tragacsával, 5km/órás sebességgel, és mire elhalad, addigra jön több autó is, és persze várhatom, mig letisztul megint a terep, hogy át tudjak menni.

- Amikor (legtöbbször 50+osok) úgy bicikliznek, hogy szó szerint össze-vissza kalézolnak az út kellős közepén, aztán persze meg vannak sértődve és mindenki hibás csak ők nem, ha valaki véletlen elüti őket az autóval vagy rájuk dudál.

- Amitől tényleg a plafonon szoktam lenni, pedig alapjáraton türelmes vagyok: ha valaki 0.25-ös sebességgel beszél, mire elmond 2 mondatot, lemegy a nap. Sajnos volt ilyen munkatársam. Szabályosan uralkodnom kellett magamon, nehogy kijöjjön a számon egy "GYORSABBAN MONDD BZEG NEM ÉREK RÁ EGÉSZ NAP", mert amit én elmondanék (nem hadarva) 2 perc alatt, ő 5 perc alatt sem végez. És nem volt idős se, kb 35 körül volt. (megjegyzem ez nem csak engem idegesített)

- Amikor valaki úgy megy a járdán, hogy nyakig bele van bújva a telefonjába lehajtott fejjel (Smart-Phone Zombie), semerre sem néz, de ha valakinek nekimegy, még ő van felháborodva.

- A kegyetlenül unatkozó és emiatt másokat zaklató, élni nem hagyó, okoskodóan bunkó nyugdíjasok minden fajtája.

- Amikor valaki egy egyszemélyes zenekar: hörgés, szürcsölés, krákogás, fogszívás, orrszívás

A legjobban én azt utálom, amikor egyesek semennyire sincsenek másokra tekintettel, aztán ha szólnak érte, akkor még ők vannak felháborodva.

Tipikus példája ennek az, amikor valaki a boltban úgy ácsorog a polc előtt a bevásárló kocsijával, hogy senki más nem tud odaférni (vagy épp elmenni mellette). Látja ő is ezt, de le se xarja.

Volt, hogy én is sorban álltam vonatjegyért, már mindenki full ideges volt, mert a vonat indulásáig már nem volt sok, erre valami öregasszony a pénztárnál lekérdezi a fél menetrendet, meg mi mennyibe kerül, aztán nem is akkor utazik, csak érdeklődik. Valaki szólt is neki, hogy igyekezzen már, meg a menetrend ott van a táblán is, mire a mami bunkón visszaszólt valamit meg a tipikus "jaj a beteg unokám" hazugság (hallani lehetett, hogy az volt).

Ugyanez a boltba, amikor a húspult vagy a sajtpult mögött várakozik az ember a sorban, mert valami idióta a sor elején még azt sem tudja, hogy mit akar venni (vagy hogy egyáltalán akar-e valamit ott venni) és akkor kezd el ott azon gondolkodni, meg kérdezgetni, hogy mi micsoda.