Tudnátok segíteni?

Egyszerűen undorodom magamtól és a féltékenykedésemtől... Az ebben a legszörnyűbb,hogy a páromra vagyok a legféltékenyebb.. És tudom,hogy ez rossz,ezért mindenképpen változni akarok,mert imádom Őt,de olyan nehéz. Nehéz elfogadni,hogy neki szerető családja van,nekem meg (hadd ne mondjam). Rossz érzés,hogy míg neki egy csettintés a tanulás,addig én megszakadok,mégsem érek el olyan eredményt mint Ő. Olyan sok jó barátja van,nekem pedig egy se. Pedig nem vagyok rossz ember,soha nem bántok senkit. Igyekszem mindenkivel kedves lenni.. és mégis. Mindezek fényében olyan semmitérőnek érzem magam,hogyaz már fáj... De a páromat imádom,Ő az én egyetlen szerelmem és mindennél fontosabb. Ezért szeretnék változni.

(18/l)