Nektek miért fordult meg a fejetekben az öngyilkosság?

Igen fordult meg. Nálam azért mert úgy tűnt, hogy mindent el fogok veszíteni és az egyetlen amit tehettem ellene az az volt, hogy imadkozom. Viszont pontosan tudtam, hogyha elveszítek mindent akkor nem tudom/akarom fojtatni...

És azoknak üzenem akik azt mondják, hogy az öngyilkosok gyávák és önzők. Igazat adok nekik részben, de ott a másik oldal. Az ember ősi ösztöne az, hogy életben maradjon. Ezt az ösztönt legyürni és az ismeretlent választani tudva hogy nem gondolhatja meg magat és ez a döntés örökre szól nem kis bátorságra vall. És az önzésről annyit, hogy aki eljut arra a pontra hogy feladja az életét, az az ember szentül meg van győződve arról, hogy mindenkinel jobb lesz nélküle. Még ha nem is igaz ő igy érzi/gondolja és a halálával akarja védeni a környezetét.

Nem azt mondom hogy jó dolog az öngyilkosság, én sem támogatom annak ellenére hogy megfordult a fejemben és még meg is fog. Csak annyi, hogy az érmének két oldala van.

Komolyan vagy futólag? Mert futólag szerintem is minden gondolkodni képes ember fejében megfordul egyszer.

Nálam komolyan nem. Futólag elég sokszor. Tételesen: testi fogyatékosság, olyan érdeklődési kör, ami ezzel a fogyatékossággal összeegyeztethetetlen, szegényes szociális kapcsolatok, önértékelési problémák.

Amúgy az ősbűn, amit egy depresszióssal szemben el lehet követni, a problémái elbagatellizálása. Ettől ugyanis nem fogja jobban érezni magát senki, sőt, még gyengébbnek, hogy egy ilyen piszlicsáré ügy miatt szenved. Megeshetne végre egy olyan kérdés, ahol nincs ilyen jellegű komment?

#36: LOL Mert 17 évesen aztán olyan sok mindent fel lehet áldozni egy kapcsolatért, hogy az öngyilkosság szélére kerülj (first world problem). -.-

Még is mik voltak azok? :D