Félek a sötétben. Mit tehetek? Huszonéves fiú vagyok. Tudom h nem létező dolgoktól félek, de amikor este van akkor valahogy nem tud a józan ész felülkerekedni. Mit tegyek?

Átérzem... 18 vagyok, és néha engem is elkap a félelem, pedig a szüleimmel élek és teljesen egészséges lány vagyok. :D

Én a tükörtől féltem, hogy majd más néz vissza, a fürdőkádtól, hogy lesz benne egy vérben fürdő halott, a szomámtól... (A mai napig wc-zés után ahogy visszamegyek, felkapcsolom a lámpát és körülnézek.)

Ezek szépen elmúlnak, aztán egy filmtől néha előjön az egész.

És most haaatalmas ökörségnek fog hangzani, de kb 6 évesen találtam ki, és azóta működik, szóval nem röhögni...

Amikor lefeküdtem, előszőr beszélgettem az ágyammmal, hogy vigyázzon rám, és adtam neki egy puszit. Aztán a macimnak is, (de az ágy fontosabb. Az körülölel és megvéd.)

Szóval hittem benne, hogy az ágy majd vigyáz rám. Így mindig jól tudtam aludni. :)

Mondjuk a kaparászásokat én betudom a macskáimnak, szóval ez van. A macska megnyugtat. :) Volt, amikor egy hónapig mindig felkeltettem szegényt és kivittem magammal wc-re, mert egyedül nem mertem kimenni. (16-17 évesen).

Szóval nyugi, nem vagy egyedül, és hajrá!

Én úgy vagyok vele hogy leszarom, ha egy démon néz vissza rám a tükörből köszönnék neki hogy szevasz tesó.

Ha hiszel is az ilyesmiben mennyi az esélye hogy több milliárd ember közül téged pécézzenek ki a szellemek, ufok. Amúgy is mit tud csinálni veled, nem sok olyan eset van hogy szörnyek öltek meg valakit.

Inkább a betörőktől félj, vagy attól hogy rázuhan egy repülő a házra.

Amúgy is a démonok a félelmedből táplálkoznak, szóval ne félj.

Én is félek a sötétben, bár ufós félelmeim még nem voltak. Nekem 100% olyan képzeletvilágom van, amiben aktívan próbálnak engem megölni (szellemfélék, hátulról értem nyúló kéz, repülő dárdák és nyílvesszők, harapdálós szörnyek, ilyesmik). Horror rajongók biztos irigyelnék :D

Bár nekem nem feltétel, hogy sötét legyen, elég egy üres lakás is :)

Gimiben mikor egyedül laktam egy ideig, elkezdtem beszélni ezekhez (pl. köszöntem nekik, mikor hazaértem), és ettől elég jól lecsökkent az ilyen féléseim száma és intenzitása.

Mostanság nem beszélgetek, inkább van egy macskám. Amíg van fény, addig a cica elég jó ellenszer. Sötétben meg vidám történeteket találok ki, és azokon gondolkodok. Ez elég jól lefoglalja az agyam, és nincs kapacitásom a rémképekre.

Ha már élénk a fantáziám, legalább direkt is használom valamire :D

"Fear is the mind killer"

Gonold azt, hogy minden ugyan olyan mint nappal, csak most sötét van, mert amúgy így is van.