Milyen szerelmesnek lenni?

Szia!

Én egy 14 éves lány vagyok,most 3-adszorra lettem szerelmes.

Fantasztikus érzés.Olyan,mintha öröm mámorban úsznêk,pedig nem viszonzott.

Nyáron direkt le fogok fogyni,hogy bejöjjek neki,mert ő eléggé vékony,én meg husis,de remélem összejön majd.Bocs,hogy keveset írtam a szerelemről.Privátban kifejtem,ha akarod.

Bocsi, de túl nagy az egód.

így tényleg nem lesz, és jobb is neki.

Ez nem döntés kérdése, különösen nem érdemé. Nagyon sokszor az emberek arra érdemtelenekbe szeretnek bele.

Egy nap csak érzed, hogy a nap minden percében egy bizonyos személy jár a fejedben, ha akarod, ha nem. Mindegy hogy néz ki, számodra ő tökéletes, mindegy, mit tesz, csak az ő társaságára vágysz. Lehet hogy az eszeddel tudod, hogy nem ő a legjobb választás, mégse tudod az érzéseidet irányítani. Kb ilyen szerelmesnek lenni.

bővebben: nem szemétségből írtam.

csak ha valaki alapból azt érzi belül, hogy őt nem érdemlik meg mások, az túl szépnek, jónak, tökéletesnek érzi magát, és másokat túlságosan lebecsül.

Ilyen emberrel kínszenvedés és állandó megalázottság egy párkapcsolat. Tudom, tapasztalatból.

És a legrosszabb, hogy az ilyen ember folyton azt fogja érezni, hogy kegyet gyakorol, amiért a másik párjának méltóztatik lenni, annak hiányosságai ellenére.

Így ő sem lesz soha boldog, sőt szerelmes sem lesz soha másba, csak önmagába.

Mert a szerelem éppen arról szól, hogy a másikat kezdetben istenítem, később pedig hibáival együtt, tökéletes kiegészítő másik felemnek látom, és tökéletesen egyenrangúnak. Oda-vissza.

Amikor nem tudsz másra gondolni, amikor nem tudsz enni, aludni, amikor minden perc kínszenvedés, amit nélküle töltesz. Amikor remegsz a vágytól, ha csak rá gondolsz... Eszméletlenül erős energiákat mozgat, elsöprő, mindent és mindenkit maga mögé utasító érzés. Semmi és senki nem érdekel. Kitölti a gondolataidat. A föld fölött jársz, sugárzol, ahogy végigmész az utcán, vonzod a tekinteteket. A barátaid nem értik, mi ez a hatalmas energia, szexuális kisugárzás. Te meg csak mosolyogsz...

Na, kb ilyen :)

és az ilyen embernek a pár nem arra kell, hogy legyen valaki, akibe szerelmes lehet, hanem arra, hogy legyen valaki, aki szerelmes belé.

A párkapcsolat pedig addig működhet az ilyen emberrel, amíg a másik fél a megalázások ellenére is képes az önimádóval együtt szerelmesnek lenni az önimádóba, és mindketten az önimádót szeretik.

Amikor a másik fél aztán megelégeli, és visszaadná a görbetükröt az önimádónak, megtörik ez az agybeteg "összhang", és az önimádó sértődötten kilép a kapcsolatból, és még neki áll feljebb a végén.