Ti mit tennétek a helyemben?

A munkahelyemen olyan emberekkel dolgozom együtt, akik folyamatosan igénylik a figyelmet, a viccelődést. Közben viszont egyáltalán nincs humoruk, és egy idő után feltűnt, hogy teljesen ártatlan, vagy egyértelműen csak viccnek szánt poénokon halálosan megsértődnek. Viszont nem mutatják ki, pedig akkor meg lehetne beszélni a dolgot, hanem azt csinálják, hogy utána beszólnak, de olyan iszonyatosan gusztustalan, aljas dolgot, ami viszont már egyáltalán nem vicc, és bármennyire próbálják leplezni, nem is annak szánják.

Lehet, hogy velem van a baj? Azért nem hiszem, hogy így lenne, mert nem vagyunk egálban: én sosem szoktam ilyen gusztustalan, aljas, személyes sértést mondani másoknak, mert pontosan tudom, hogy milyen rosszul esik, meg mert nem is akarok senkit megbántani. Tehát a mérleg egyik serpenyőjében tréfálkozás, a másikban a legszemetebb, legszámítóbb sértegetés van.

Ilyen esetek után egyébként eléggé be szoktam fordulni, de gyakran még ezt is sértésnek veszik, még nekik áll feljebb. És a vicc az, hogy még olyanoktól is kaptam ilyen megjegyzéseket (néha annyira butát, hogy csak néztem, hogy mondhat valaki ilyet), akik pusztán azon sértődtek meg, hogy kerülöm a csoportosulást, a szocializációt. Ráadásul ennek elsősorban pont az ilyen emberek az okai, mégis még engem támadtak ezért is undorítóan.

Nem igazán értem, mi a baja ezeknek az embereknek, de néha már annyira nem normális a reakciójuk, hogy szerintem nagyon súlyos probléma lehet a fejükben. Azt sem tudom, mit kéne tennem, hogy kéne kezelnem őket, mert ahogy már leírtam, az se jó nekik, ha próbálok beszállni a beszélgetésekbe, viccelődésekbe, meg az se, ha inkább elkerülöm őket. Van köztük olyan, akivel még azt se tudom megcsinálni, hogy csak simán beszélgetünk, mert közben is folyton megereszt egy-egy sunyi beszólást, és hát ő például nagyon jól tudja, hogy lehet a legfinomabb, legmegfoghatatlanabb módon totálisan kikészíteni másokat.