Hogy élhetnek ilyen jellemtelen emberek?

"Most nem erről az apróságról van szó,de aki ezt megcsinálja szerintem egész életében ilyen ember lesz.Feldobja majd a barátját akinek van valami piszkos üzlete,azt remélve,hogy kap pár forint jutalmat."

Akkor hadd tegyek már fel egy elméleti kérdést. Ha a barátom mondjuk rendőr, és összeveri a gyanúsítottakkat, vagy mondjuk heroint árul, amivel embereket tesz ronccsá, de csak cinikusan röhög rajtuk, hogy ők a hülyék, miért vesznek drogot, vagy mondjuk feltöri egy idegen számítógépét, elveszi a legféltettebb titkait, és azokkal alázza meg mások előtt, sunyi módon, anélkül, hogy az illető bárkit bántott volna stb. stb. Szóval, ilyen esetekben is fontosabb a hűség, mint a becsület? Hol a határ? Inkább legyek emberi hulladék, ha megtudom, hogy a barátom az, vagy legyen egy tartásom, és ne tekintsem barátnak azt, aki hulladék? Ennek a kérdéshez semmi köze, csak egy elméleti gondolat...

"Akart szólni a tanárnak,hogy hátha az Ő jegyét is megemelik,de mondom maradjon csöndben,inkább kérdezze meg a ponthatárt először.Erre a gyerek feláll és elkezd reklamálni,hogy ugyanarra a pontra 2 est kapott,én meg 3 ast."

Ilyen helyzetben sokszor az érzelmei irányítják az embert. Nem biztos, hogy rosszat akart, csak meggondolatlan volt, elragadta a hév, esetleg valami kisebbrendűségi érzése van, ami miatt hirtelen elborult az agya, és gondolkodás nélkül kérdezni akart. Ha megpróbálnád megérteni, hidd el, meg tudnád. De te nem is akarod, mert fontosabb az, hogy utáld, ráadásul olyasmiért, amiben egyáltalán nincs igazad, hiszen igazságtalanul voltál előnyösebb helyzetben. Nekem már alapból az se szimpatikus, hogy többre tartod az előnyödet az igazságnál, az meg pláne nem, hogy ezt még helyesnek is látod így. Vajon belőled milyen ember lesz így az életben? Talán a világ nem pont azért olyan, amilyen, mert sok ember úgy gondolkodik, mint te?

"Feldobja majd a barátját akinek van valami piszkos üzlete,azt remélve,hogy kap pár forint jutalmat."

Ha van saját értékrendje, és annak tükrében piszkos az az üzlet, akkor szerintem jól is teszi, ha feldobja. Vagy mindenki nézzen el minden disznóságot, akkor is ha ártatlanok kárára megy? A te értékrendeddel van a baj, mert már most egy sunyi és tisztességtelen alapállásból közelítesz az élethez.

Egyébként nem tudom, miről beszélsz. Barátok vagytok a sráccal? Vagy inkább szereted b*asztatni, most meg csodálkozol, ha nem igazán van rád tekintettel? Egyébként is a téveszméid rabja vagy, ugyanis nem árult be. Az akkor lett volna, ha pontosan tudja a ponthatárokat, és csak azért, hogy neked rosszabb legyen, elárult volna. Szó nincs erről, csak nem tetszett neki egy igazságtalan helyzet, és nem akarta szó nélkül hagyni. Az, hogy ezt te személyes támadásként éled meg, szintén sokat elárul rólad. Például azt, hogy sokkal inkább vagy tekintettel a saját igazadra, mint máséra. A háborúk például ugyanebből az okból vannak.

"Megkérdezhette volna diszkréten a ponthatárt és megtudta volna,hogy felemelik-e a jegyét vagy az enyémet húzzák le,anélkül hogy belekeveredtem volna."

Tudod, mi a baj? Hogy neked eszedbe se jutott, hogy ez így nem igazságos, és te szólj. Gondolom, mert úgy gondolod, hülye az, aki magának akar rosszat. Csak akkor nem értem, mit problémázol azon, hogy a másik is ugyanígy gondolkodik. Ez az önzés teszi tönkre egyébként a világot, de érdekes módon téged nem maga az önzés jelensége zavar, csak a másik önzése. A saját önzésed nem. Mindezt egyetlen sz*aros jegyért. Érthető hát, hogy a világban pénzért, hatalomért, karrierért a legtöbben gondolkodás nélkül eltapossák a másikat.

"És volt olyan is, hogy a tanár feltette a kérdést a 2 srácnak: Mindegyikük kapjon rosszabb jegyet vagy az egyikük jobbat? És képzeljétek el, nálunk volt gerinc és elfogadta az egyik, hogy a másik megkapja a jobb jegyet és kussolt."

Lehet, hogy az egyikben volt nálatok gerinc, de a másikban nem. Mert a másik nem mondta azt, hogy kérem, én igazságtalanul kaptam jobb jegyet. Ha ezt megtette volna, akkor lett volna mindkettőben gerinc. És akkor egy életre megtanulta volna az az osztály, hogy az életben sem muszáj mindenáron mindig győzni, jobbnak lenni a másiknál, hanem lehet egyenes és együttérző is lenni.

És azért valljuk be, a valóságban gyakran úgy történnek ezek a dolgok, ahogy már írtam korábban. Hogy az egyik srácot folyton b*aszogatja a másik, aztán pedig egy itt vázolt helyzethez hasonlóban csodálkozik az a másik, sőt, még meg is sértődik, ha az egyik sz*arik rá, és csak a saját érdekét nézi. Ha meg az egyik nem szól, hanem hagyja, hogy a másiknak igazságtalanul jobb legyen, akkor utána meg a másik még az orra alá dörgöli, b*aszogatja, hogy nyuszi. Túl sok ilyen patkányt láttam már az életben ahhoz, hogy ez az eshetőség ne forduljon meg a fejemben. Aki ilyen gerinctelen, azt biztosan lesz*arnám én is.