Miert neznek ram ilyen undokan az emberek, csakmert megszoktam, hogy magas szinvonalon elek es errol termeszetesen is beszelek?

Próbálj meg egy-két hónapig annyiból megélni, amennyiből a többi és megérted. Most nyilván nem azt értem ezalatt, hogy mondj fel. De simán megcsinálhatod, hogy megszabod, az e havi keret nettó 100 ezer forint és kész. Onnantól kezdve számolnod kell minden egyes kiadást, a rezsit, a kaját, a ruhát, akármit. És ha elérted a 100-at, és még nincs hó vége, akkor SEMMIRE, de tényleg szó szerint SEMMIRE nem költhetsz, még kajára sem. Ha kell, napokig koplalsz, mert nincs több pénz. Ennyi.

Na majd akkor megtanulod, hogy milyen érzés kis pénzből élni. És mennyire rosszul esik embereknek, hogy másiknak meg sokkal több van. Holott nem dolgoznak ők sem többet vagy keményebben, mint azok, akik keveset keresnek!

Sőt, akik kevesebbet keresnek, épphogy ők dolgozzák általában a legtöbbet, mert sajnos rá vannak kényszerülve az állandó túlórákra, mert azok nélkül szó szerint éhen halnának.

Az embereknek rosszul esik az, hogy ők is megdolgoznak, lehet, még többet is szívnak, mint te, ők mégsem keresnek több milliót, de még csak 200 ezret sem.

Nem tartom magam irigy embernek, mert szerencsére nálunk sem voltak soha anyagi gondok. Mondjuk olyan színvonalon sosem éltem, mint te, de nem kellett soha azon gondolkodni, hogy mit fogunk enni hónap végén, miből fizetjük be a számlát. Nyaralni is jártunk a szüleimmel minden évben. Igaz, soha nem luxusnyaralásokra, tengerpartra, szigetekre, de jártunk szép helyeken, és Magyarországon sokaknak még erre sincsen pénze.

De megmondom őszintén, néha én is baromira elgondolkodom. Orvosi egyetemet végeztem, azt hiszem abban megállapodhatunk, hogy nem a legkönnyebb szak. Most dolgozom, a nettó fizetésem egészen pontosan 134 ezer forint. Ehhez a fizetéshez 7-re járok dolgozni, általában fél 4-ig dolgozom, de természetesen van, hogy csak 6-kor indulok haza. A túlórákat természetesen nem fizeti ki senki. A stressz ugye nem kicsi, mégis csak emberek élete van a kezemben. Naponta rengeteg emberrel kell szót értenem, ami valljuk be, nem mindig egyszerű. Havonta 4-szer bent vagyok ügyeletben, ami nyugisabb esetben is azt jelenti, hogy kb. óránként, kétóránként felkeltenek valamiért, de van olyan, hogy az ágyamig sem jutok el. Mindezt ingyen, mert ugye kell a tapasztalat. És nem, nem kapok hálapénzt, ugyanis a kórházban lévő emberek legnagyobb része még nálam is rosszabb életszínvonalon él.

Egyszerűen sok embert bánt az, hogy semmivel sem dolgozik kevesebbet másoknál, a honorárium mégis teljesen más.

Lehet irigységnek is nevezni akár. A legegyszerűbb dolog amit tehetsz, hogy nem beszélsz nyíltan arról, hogy hogyan élsz.

Persze sokan vannak akik kifejezetten féltékenyek, rosszindulatúak, de szerintem egyszerűen a gazdag és szegény emberek nem lesznek soha egy társaság igazán. Régen is megvoltak a különbségek, ma is.

Elég csak saját példám néznem.

Van haverom, akinek bejött az élet, persze oda is tette magát rendesen, szorgalmas volt, tanult, megdolgozik minden fillérért. Ilyen szempontból nem is irigylem tőle a pénzt. De bárhova megyünk, kellemetlenül tudtam érezni magam mellette. Én feleannyit sem keresek, nagy része albérletre, mindennapi életre megy el. Így nem tudok mondjuk velük menni 1 hetes külföldi utazásra, vagy nincs még autóm, nem tudok nyugodt szívvel beülni egy jobb kávézóba, étterembe.

Vagy a te példád nézve. Neked 15 milliós autód van. Az átlag magyar fizetés 150 ezer forint (és a többség még ennyit sem kap). Az egy évre 1,8 millió, esetleg juttatásokkal legyen 2 millió. Ebből 1-1,5 legalább elmegy a megélhetésre, Pesten már egy szoba bérlése is horror ár, nem hogy albérleté. Marad maximum 0,5-1 milliója. Az azt jelenti, hogy neki egy 15 milliós autóra legalább 15-20 évig kellene félretenni, gyűjteni, úgy hogy sehol nem volt, semmit nem vett még.

Szerintem egyszerűen nem szeretik az emberek sikertelennek érezni magukat, és nem szeretik látni azt, hogy mások teljesítik az álmaikat. Én nem vagyok irigy másokra, a realitások talaján próbálok mozogni, és azt nézem, hogy az én életemből mit tudok kihozni. De azért néha egyszerűen szar látni azt, hogy másnak milyen jó élete van.

Például egyszer elmentem bringázni, és láttam egy zsír új Porsche-t, a benne ülő lány még váltani sem tudott, tuti nem volt még 20 éves sem, a mellette ülő srác úgyszintén. És olyankor azért egy pillanatra elgondolkozik az ember, hogy nekem csak egy ócska bringa jutott.

De amúgy lehet a gazdagságot normálisan is tálalni. Jó példa erre 2 rokonunk.

Egyik a tipikus hencegős, hogy ekkora TV, itt nyaraltak, ott nyaraltak, ezt vettek, azt vettek, mindent szépen hozzá fűzve hogy ennyibe került, annyiba került.

Meg van másik rokonunk, ahol az egész család kulturált, és képesek úgy is beszélni, hogy nem érzed rajtuk a felvágást, nem mondják mi mennyi volt.

De volt dolgom vállalkozókkal is. Ott is van aki teljesen szerény, pedig milliárdos bevételei vannak. Meg volt olyan, akit már legszívesebben arcon vágtam volna, mert folyton kérkedett a pénzével. Hogy neki vitorlása van, vagy Forma 1 volt épp a téma, erre jött azzal hogy ő is szereti, és idén is Monacoban fogja élőben nézni. Meg hogy kapott céges autót, ami már 10+ millió, de hát az mégsem olyan mint a sajátja ami ilyen meg olyan, és ennyi és annyi volt. Olyan tipikus sznob volt.

Én értem amit mondasz, de megvilágítanám más aspektusból is. A családom nem volt gazdag, nem volt szegény, nem éltünk rosszul, de egyáltalán nem voltunk gazdagok. Mindkét szülőm keményen dolgozott.

Te kedves kérdező annyiban sarkítod a mondandód, hogy eleve azzal nyitsz, hogy "gazdag családba születtem". Az oké hogy dolgoztál a családi vállalkozásban, és elérted amit szerettél volna, és van pénzed, ugyanakkor te a "meggazdagodás" útjára iszonyatos előnnyel léptál rá. Persze ha igaz amit állítasz. Tehát téged, kvázi belenevelni a családi vállalkozásba korántsem akkora nagy kunszt, mint ahogy lefested. Tehát azért neked volt/van hátszeled.

Nem olvastam el az összes kommentet, lehet mások már megénekelték, de rosszul látod. Én is mondhatjuk úgy gazdag vagyok. Havi 8K eurót keresek 24 évesen, abból vettem méregdrága autót (használtan is méregdrága volt) abból csináltattam szilikoncicit és abból veszek drága ruhákat is, meg PC játékokat, meg egyebeket, amikhez kedvem van.

De én nem születtem bele egy olyan családba, ahol adottak voltak a körülmények, mint a te esetedben. Én elképesztően sokat hajtottam, vért pisáltam néha, hogy amcsi egyetemre kerülhessek, és volt olyan helyem szakmai gyakorlat alatt, hogy egy olyan koleszban laktam, mert eléggé csóró voltam, hogy elokádnád magad.

Tehát az emberek nem azért nem beszélnek veled, mert utálnak. Hanem visszás nekik, és ha hasonló helyzetben lennél neked is az lenne, hogy ha ők 8 órát dolgoznak két forintért, és utána még fáj is a hátuk, ahol egyik napról a másikra élnek. És amikor azt látják, hogy jön valaki, aki úgy láttatja magát, miszerint számára a pénznek nincs értéke, mert van, azzal persze hogy másképpen viselkednek.

Te szereptévesztésben vagy kérdező. Téged persze hogy nem zavar ha valaki azt mondja, hogy a fia ilyen meg olyan autót vett, mert erre neked is lehetőséged van. De akinek nincs? És itt jön ki a kérdésed igazi éle.

Tehát egy egyszerű melós, vagy szegényebb ember nem tud veled azonosulni, mert számára elérhetetlen dolgaid vannak, és szembesül azzal, hogy ezek számára valóban elérhetetlenek és függetlenül tőled, de emiatt máshogy néz rád, akinek van, mint azokra akiknek nincs.

Tehát a saját példámon keresztül ezt tudom neked prezentálni, csak én értem te meg nem. Én ha elmegyek teszem azt a SPAR-ba, és kiszállok a BMW M5 E60 típusú kocsimból, akkor aki odanéz, az azt látja, hogy egy fiatal, vékony, szilikonmellű szőke csaj kiszáll egy BMW-ből. Tehát kva, aki egy kva drága kocsiból száll ki, biztos kva gazdag pasija van, és kva sokat orálozik érte.

Az nincs a homlokomra írva, hogy mint már fentebb említettem, hogy én ezért eddigi éltemet dolgoztam meg, nincs cédula rajtam, hogy fedélzeti elektronikára szakosodott repülőgép-mérnök vagyok. Van egy látvány, amit megítélnek az emberek, ennyi. Kell-e vele foglalkozni? Nem.

Mi a te igazi bajod? Hogy nem maradsz csendben. Nem kell rosszul élő embereknek azt harsogni, hogy te mekkora nagy gazdag valaki vagy. Mert egyrészt nem érdekli őket, másrészt, anyagi körülményeik okán, és annak okán hogy rengeteget dolgoznak kevésért, utálni fognak, és hozzáteszem joggal. Mégpedig azért, mert a te helyzeted kedves kérdező szembesíti őket a sajátjukkal. És nem téged látnak, hanem a kilátástalanságot, amiben ők vannak.

Mert mindenki vágyik a jobbra. Ezt jegyezd meg, amikor a félmilliós tévéddel meg a 15 milkás kocsiddal fennhéjázol másoknak, akkor ők a saját nyomorukat fogják látni (csak ismételni tudom magam) és utálni fognak téged azért ami vagy és azért amik ők nem lehetnek. Ez ennyire egyszerű.

Én például sosem éreztem szükségét annak, hogy az anyagi helyzetemről beszéljek másoknak. Nem tartozik rájuk, ahogy rám se az övéké. Az hogy te ezzel kérkedsz, az ezt vonja maga után. De ezért csak magadat hibáztathatod és nem a másikat.

24/l

UI: Írd már meg ide kommentben milyen kocsid van, ha már így "mellesleg" megpendítetted. Kíváncsi vagyok bikább-e az enyémnél? :)

Szépen össze foglaltad. Előttem szóló. Teljesen igazad van mindenben.

Nekem egy kérdésem van a kérdező felé. Volt már olyan, hogy látták egy hajléktalant és te magad bementél a boltba és vettél neki enni valót? Kétlem. Pedig sok sok szegényebb dolgozó igenis vett már rászorulóknak ételt, meg bevásároltak nekik és segítettek. Pedig nekik sincs sok. A hencegésed helyett tehetnél valamit a világért.

38-as vagyok, és még valamivel kiegészíteném a mondandómat. Az autó az egy szimbólum, ami tulajdonosa anyagi helyzetét reprezentálja.

Tehát amikor anno, én megvettem 10+ ért azt a BMW-t én nem azért tettem ezt, hogy megmutassam a világnak, hogy mekkora nagy valaki vagyok, hanem azért, mert én úgy gondoltam, hogy ezzel az autóval furikázva én jól fogom érezni magam, hozzáteszek valamit az életemhez.

Te, és ez világít az írásodból azért vettél drága kocsit, hogy a világ tudomására add, hogy megteheted. Ami nem gond végül is, mert a nagy autógyárak ebből élnek, Ferrarit ezért vesznek a népek.

De akkor ne várd el hogy ehhez tapsoljanak és jó képet vágjanak azok, akik ezt nem tehetik meg. A te írásodból kérdező süt ez a ki ha én nem, bezzeg én megtehetem mentalitás.