Hogyan szerethetné meg magát egy olyan ember akit senki nem szeret?

Embertől függ, meg az adott problémától. Pl. sok olyan van aki attól lesz egyre depisebb, hogy egyre csak emészti magát a szenvedésein, rajtuk gondolkodik, nem a megoldáson, bár nem mondom, hogy minden helyzetre van megoldás, van ahol van és ahol nincs. Aki a saját helyzetéből adódva tényleg nem tudja, hogy mihez kezzen, az nem fog magán segíteni, ördögi kör ide vagy oda.

Az ilyennek a "szeresd magad" tanács semmitmondóan és üresen hathat, így leírva nekem is felszínes, főleg, hogy nem tudja, hogyan értelmezze, pl. vannak, akik nem az odaadással, hanem a beképzeltséggel tévesztik össze a önszeretetet. A legkézenfekvőbb tanács az, hogy barátkozzon, próbálkozzon, hogyha akar. Talán senki sem fog utánuk futkosni, mi van ha épp ezt várták?

A paradoxonról meg az jut eszembe, hogy ilyen az is mikor pl. sötétség van, és a sötétség miatt panaszkodok, hogy nem találom meg a villanykapcsolót, hogy világosságot csináljak. Vagy dolgozok, hogy ehessek, de ha nem ennék, akkor nem lenne erőm arra, hogy dolgozzak. Nem a sötétség tehet róla, és nem is az éhség, de aki már nagyon belesüllyedt a tehetetlen negatívitásba, az nem kezd semmit.

Itt már eléggé elromlana valami, ha itt lennék leragadva, de szerencsére nem így működök, vagy ennél összetettebb vagyok.

A szeretet valójában nem érzelem, hanem döntésből fakadó cselekedet. Ha valaki úgy érzi, senki nem szereti, egyedül van, az nem azt jelenti, hogy nem törődnek vele, hanem azt, hogy ő nem törődik másokkal. Ha valaki egyedül érzi magát, úgy érzi, nem szeretik, nem az a megoldás, hogy szeresse magát. Az a megoldás, hogy a beszűkült, önmaga körül forgó életet lecserélje egy másokkal is foglalkozó élettel. Ettől értékes lesz az élete és nem fogja utálni magát. Értelme, értéke lesz az életének, és egy ilyen életben az érzelmei is megváltoznak. Először a döntések fejben, az érzelmek pedig igazodni fognak.

Akinek az a fontos, hogy őt szeretik-e, az úgysem fogja ezt észrevenni, mert a saját véleménye fontosabb lesz, az, hogy ő mit "érez", mint hogy mi a valóság. A szeretet megélni ugyanis úgy lehet, ha adod. A boldog ember legtöbbször nem veszi észre, ha szeretetet kap, mert el van foglalva azzal, hogy még többet adjon és nem vár cserébe semmit. A szeretet megfojtható azzal, ha elvárják.

Olyan, mint a bocsánat. Ha van, nem kell kérni, ha nincs, hiába kérik. Azon múlik, aki ad. Az igazi szeretet nem lehet kiérdemelni, az van. Vagy nincs. Nem keresni kell, hanem csinálni.

Ha ellentétet akarok keresni, akkor az pl. a pénz. ;)