Azért vagyok rossz ember, mert senki nem szeret, vagy egyébként is rossz ember lennék?

Mivel a szeretetnek egy szikráját se tapasztalom senki részéről irányomba, így eléggé el lettem vadulva. Nincsenek barátaim, nincs barátnőm, a családtagjaimat hidegen hagyja, hogy mi van velem. Nem tudom, milyen érzés az ha szeretnek. Mindenesetre én jobb híján magamat szeretem, és végtelenül önző vagyok, folyamatosan csak a saját érdekeimet nézem, és senki más nem érdekel. Sok rossz dolgot teszek, és nem mindig érzek bűntudatot. No nem mindig voltam ám ilyen, de a sok csapás , a sok csalódás ami ért nagyon megkeményítette a szívemet, megtanultam, hogy ezen a ki.b.sz.tt világon egyedül magamra számíthatok, és a túlélés érdekében mindig önzőnek kell lennem, és azt tennem, ami nekem a legjobb. Valahol legbelül persze érzem, h nem jó úton járok, de jelenleg ez az egyetlen járható út számomra, minden más út amit korábban jobb emberként kipróbáltam zsákutcába vezetett. Amióta rossz ember vagyok, már nincsenek olyan akadályok amin ne lehetne átjutni.