Elméleti kérdés: Ha 2 ember úgy nő fel, hogy babakoruktól csak egymással vannak, senki más emberrel, akkor milyen nyelven beszélnek, hogyan?

Ezt hívják a nyelvészetben úgy, hogy "a tiltott kísérlet", mert etikai okokból soha senki nem végezte el, és nem is fogja elvégezni, pedig rengeteget megmutatna a nyelvelsajátítás folyamatáról. Ha teljesen egyedül lenne a gyerek, ingerszegény környezetben, akkor valószínűleg semmilyen nyelvet nem sajátítana el, itt az lenne az érdekes, hogy ha a nyelvi inputon kívül minden mást kap, akkor a többi kognitív képessége mennyire volna normális, tehát hogy a gondolkodásnak mekkora része nyelvi.

Ha ketten vannak, akkor feltételezhetően valamilyen formában kommunikálnának egymással, de nyilván nem ismert emberi nyelven. A nagyobb baj az lenne, hogy ha "semmilyen szociális behatás" nem érné őket (ezen a ponton nem egyértelmű a kérdésed, nem tiszta, hogy csak nyelv nem éri őket, vagy semmiféle emberi hatás, a kettő között ugyanis sok az átfedés, és nem nagyon lehet szétválasztani) akkor valószínűleg előbb-utóbb egymásra támadnának, hiszen semmilyen szocializáción nem mennek keresztül, ösztönből cselekednének.

Ha érdekel a téma, a "feral child" keresőszóra érdemes rákeresni, a történelem során előfordult néha, hogy a szülők a pincébe zárva tartották a gyereket, vagy a kutyaólban, nem beszéltek hozzá, a gyerek pedig nem tanult meg beszélni, elvadult. Bennük az az érdekes, hogy betekintést engednek abba, hogy a nyelvelsajátításnak mi a kritikus periódusa, tehát hány éves korban képes még az ember egyáltalán elsajátítani bármilyen nyelvet.

[link]

Ő az egyik leghíresebb ilyen, majdnem 14 éves volt, mikor először nyelvet hallott. Valamilyen szinten megtanult angolul, képes volt alacsony szinten kommunikálni, de sem a szintaxisa, sem a kiejtése nem jutott el egy normál ember szintjére.

Kialakulna egy nyelvük, hogyne! Pláne, hogy intelligensek ugye, kell nekik a nyelv, ki is akarják fejezni magukat. Odamenne a kőhöz, mutat rá, aszondja "oma", "oma"! Ezt jelenti a kő. Mert miért ne? Legközelebb, mikor vadásznak, rámutat a nyúlra, aszondja "paku", "paku "! Ez a nyúl. Mutat a fejére, aszondja "zen", "zen"! Aztán megfogja oma-t, mondja, hogy "paku" és mutatja, hogy jól fejbeb****sszuk vele, és az jó! Aztán utána lehet zabálni. Valahogy így képzelem el! Minden növényre, állatra, tárgyra kitalálnának egy szót, ahogyan az érzésekre és cselekedetekre is.

Ezt, amit most írtam nem lehetne lefordítani az ő nyelvükre, ennyire komplikált nem lenne. De az is egy olyan lenne, ami nekik pont elég arra a szigetre.

" De az is egy olyan lenne, ami nekik pont elég arra a szigetre."

Igen. De messze nem egy Ady vagy Shakespeare vers lenne a beszédük. Állati szinten beszélnének. Még az állatok is a szüleiktől tanulnak kommunikálni, és ők még ezt sem kapták volna meg a kérdésed szerint. Butánnak lennének, mint a majmok, vagy többi állat, mert nekik van szociális behatásuk.

Fokozom:

Ha egy fiú egy lány a felállás akkor vajon meddig tartana rájönniük hogy a bigyuszok a lábuk között mire jók?

Mivel a beszédet az ember megtanulja kisgyerek korában a környezete kontextusában, és nem pedig létrehozza, ezért a te két izolált gyereked nem tanulna meg beszélni. A viselkedésük is teljesen más lenne, mint a "normális", viszont ez tényleg jó kérdés, hogy mennyire lennének értelmesek, ugyanis a gondolkodás és a nyelv között oda-vissza kapcsolat van (nyelv nélkül nincs gondolkodás, gondolkodás nélkül nincs nyelv)... Sőt, még a személyiségük sem nagyon alakulna ki, hiszen nyelv híján nem igazán tudnák magukat definiálni... Ennek ellenére értelmesek lennének, és az állatoknál jobb lenne a problémamegoldó képességük, és az sem biztos, hogy vadak lennének (szerintem nem támadnának egymásra, a 2-es válaszoló példái azért lettek agresszívek, mert azokat elzárták stb.). A mi izolált egyedeink primitív életet élnének, de előbb-utóbb megvalósítanák a saját életvitelüket. Lehet, hogy nyers húst ennének és nem hordanának ruhát, és nem ápolnák a körmüket stb., és kezdetleges eszközöket használnának (kihegyezett bot, kövek és ilyesmit), szóval szerintem az ősemberekhez hasonlítana az életmódjuk. Persze valamilyen szintű kommunikáció kialakulhatna közöttük, de ezek inkább ilyen-olyan hangsúlyú ordítások, hümmögések lennének, de nem artikulált beszéd - és egyszerű dolgokat jelentenének: "állat van a közelben", "veszélyben vagyunk" és hasonlókat...

Egyébként szerintem azért sem támadnának egymásra, mert az ember szociális lény, és ez biológiailag adott tényező, nem pedig szociális tanulás eredménye... Szóval együttműködnének, mint ahogy az ősember is együttműködött...

Egyébként ha emberekkel nem is végeznek ilyen kísérletet etikai okok miatt, de állatokkal igen, és ha egy ilyen szociális lényt egyedül hagynak, akkor az elpusztul minden esetben (majmoknál figyeltek meg ilyet). Úgyhogy ha két kisgyereket csak úgy magára hagysz, akkor azok elpusztulnak, úgyhogy a kérdésed nem lehetséges... Max. akkor maradnának életben, ha egy majomfalka befogadná és felnevelné őket, de ez is érdekes lenne :D Ilyen esetben "majomnak" nevelődnének.

Az emberi és állati kommunikáció között nagyon nagy különbség van. Most nem akarok ebbe belemenni, de a lényeg az, hogy nem az a lényeg, hogy milyen fejlettek a hangképző szervek, hanem az, hogy az ember tudatában van annak, hogy mit kommunikál, így képes saját maga irányítani a kommunikációt (és egy másik ember a tudatával fel is tudja dolgozni azt), míg az állatokban ilyen képesség nincsen. Egyrészt, az állatoknak nincs öntudata (néhány emberszabású majom faj egyes egyedeinél mutatták ki az öntudatot, de az állatoknak általában nincs öntudata), így nem képesek irányítani a tudatukkal az információk átadását és befogadását.

Tehát pl. veszély esetén igaz, hogy megvan a megfelelő kommunikációs eszköztára egy-egy fajnak (pl. a csirkék idegesen kezdenek el hangokat kiadni), és ezt a fajtársak megértik. Viszont ezt a veszély inger váltja ki belőlük, ha nincs veszély, akkor ilyen hangokat nem képesek kiadni.

Azaz az állatok kommunikációja eléggé szituációhoz van kötve, így korlátozott, és nem tudatos. Egyszerűen csak inger-válasz folyamatról van szó.

Persze vannak az állatoknak érzelmei, pl. a kutya olyan meghatóan tud nyöszörögni, ha a gazdája elmegy otthonról, de ez is szituációhoz van kötve (ha a gazdája nem megy el, akkor magától csak úgy nem képes arra, hogy nyöszörögjön, feltéve, ha kondicionálással meg nem tanítják neki, de ekkor sem tudatos jelenségről van szó).

Na mindegy, a lényeg, hogy az állat nem "beszél", nem annyi az egész, hogy ugyanúgy kommunikál, mint az ember, csak primitív hangkészlettel... Ilyenről szó sincs.

Amúgy a gondolkodás és a beszéd között nagyon sok kapcsolat van, feltételezi a kettő egymást. Ha valaki nem tanulna meg beszélni, akkor valószínűleg sokkal primitívebb gondolkodási képességekkel rendelkezne, mint aki tud beszélni. Sok kognitív folyamat ugyanis nyelvhez kötött, bonyolult gondolkodási folyamatoknál szükség van a nyelv használatára (amit egyébként pszichológiai kísérletek is igazolnak... pl. amikor valaki nagyon gondolkodik, és elkezd magában motyogni, az azért van, mert szükség van a nyelvre ahhoz, hogy az adott folyamatot elvégezze az agyában). Persze a gondolkodásnak vannak vizuális összetevői is, a vizuális gondolkodás és a nyelvi gondolkodás jelen van együttesen a gondolkodási folyamatban, de ha az egyik hiányzik, akkor az primitív eredményt szülhet csak. És a nyelvi gondolkodás van túlsúlyban a vizuális gondolkodás rovására. Leginkább nyelv segítségével gondolkodunk. Persze alapvető műveletekhez nem szükséges a nyelv, de összetettebb folyamatok levezetéséhez elengedhetetlen.