Volt már veletek, hogy valaki rengeteget gúnyolódott rajtatok és nem tudtátok könnyen túltenni magatokat rajta?

Ha öregemberről van szó, őt is le lehet kezelni elég rendesen, hogy elfeledkezzen a szokásáról.

Pl elküldöd a jó édes k... anyukájába, és kész.

Ha ő nem igazodik hozzád, hogy jó viszonyt ápoljon Veled, akkor Neked miért kéne vajaskenyér stílusban jógyerekként viselkedni?

Az ember a stresszhelyzetekből tanul, hát akkor ilyet kell előidézni nála.

Én nagyon gyakran ilyen problémákon rágom magam, amikor magam alatt vagyok olykor. Bármilyen rossz beszólást - közeli ismerősöktől - megjegyzek, de valahol tudatos vagyok arra, hogy inkább bizonyítani akarok nekik ezáltal. Kicsit úgy vagyok velük, hogy részben igazat is adhatok nekik (bár ők sem tökéletesek), de másrészben túlzásnak is tartom a rossz beszólásaikat, de inkább a bizonyítás, mint a bosszú(bár nem értem konkrétan mit értessz alatta):)

De lassan kialakult a tudatomban az a fontos szempont is, hogy nem a szavak számítanak (sem a gúnyolódások), csak a tettek: mit tettél, amikor gúnyolódtak, vagy ők is olyan náladnál jobban szoktak viselkedni, annyira tökéletesek az életükben, tetteikben?

Nem szoktam másokat megbántani, de a hozzáállásomban kialakult egy olyan konktraszt, hogy amennyire sértődöttnek tapasztalom magam az ilyen helyzetekben, olyan kíméletlenül észretudom venni a hibát másokban, és azt hogy valójában jogtalanul kritizál, bánik lekezelően.