Miért akarnak mindenáron visszahúzni?

Nem vagyok buta nő, kitűnő érettségim van, nyelvvizsgám, eldöntöttem, hogy szeretnék tovább tanulni. (Érettségi után anyagi okokból dolgozni mentem)

A tanáraim is mondták, hogy van bennem lehetőség, ne kallódjak el. Sokféle munkát csináltam, az irodai állástól a pincérkedésig, de az iroda jobban tetszett, így olyan irányba készülök, hogy adminisztratív munkát végezhessek. Viszont döbbenten tapasztalom, hogy a barátaim, akiknek támogatni kéne, mikor előálltam az ötlettel, a képembe röhögtek. Tanult, művelt, diplomás felnőttekről van szó, mindegyik magasabb végzettséggel rendelkezik, mint én. Volt, aki megmondta, hogy "Karrier?! Neked?! Minek?! Mégis milyen karriert szeretnél te befutni? Eddig érdekesmód jó volt a pénztárosi állás, most meg hirtelen degradál?"

Vagy: "Már ne is haragudj, de ne akarjon már mindenki diplomás lenni. Mi bajod a pincér melóval? Az is munka. Meg a takarítás is. Nehogy már pont neked ne legyen jó."

A legjobban az bántott, amikor megkaptam az egyiküktől, hogy az ő bejárónője is elégedett az állásával, és nem akar már fejlődni sehová (többgyerekes, 40+-os elvált asszonyról van szó, aki korábban háztartásbeli volt), akkor én mi jogon akarok? De mindezt olyan hangnemben, hogy azt hittem, még a végén felajánlja, lehetek a helyettes bejárónője.

Korábban nem reklámoztam a továbbtanulást, holott igazából azért dolgoztam, hogy tovább tanulhassak, mert a családom nem tud támogatni.

Olyan személyekről van szó, akik a szülők pénzén diplomáztak, és felnőttként is otthon élnek, vagy legalábbis 20-25 évesen még otthon éltek.

Én még 25 alatt vagyok, és 19 éves korom óta élek külön.

Miért fáj sokaknak, ha más is igyekszik?