Titeket nem zavarnak a hajléktalanok?
Vonattal utazok Budapestre, minden alkalommal van (minimum egy, de most már a 2 lesz az átlag) hajléktalan, aki többször végigmegy a vonatokon, hogy adakozzanak.
Beérkezem a nyugatiba, ahol a metróig eljutván leszólít egy hajléktalan és kb 3 lejárt naptárral hadonászó ember, hogy támogasd a szegény gyerekeket.
Feljövök a metróból, villamosmegállóban egy ember mindenkihez odamegy kunyerálni, de egy másik már ott van a villamoson FN újságot nyomva az orrom alá.
Leszállok, az 5 perces séta alatt a suliba a megszokott 3 hajléktalan van...
Hazafelé vonat indulása előtt 2-3 ilyen ember még felszáll ebből a célból, majd megy a következő vonathoz, mert karácsonyi rokonlátogatáskor más vonatra szálltam és akkor is ott voltak.
Szóval én kiakadtam tőlük.
Ti hogy álltok hozzájuk? Adtok nekik pénzt? Milyen gyakran találkoztok hajléktalannal?
Inkább a hajléktalan kezébe adom a pénzt, mint akármilyen segélyszervezetnek, amiből az éhező gyerekek és akárkik akiket támogatnak nem látnak semmit sem.
De nem szoktam mindég adni, sőt szökőévben egyszer, hagy örüljön akkor magának, de akkor is megválasztom, hogy kinek. Pl, az aluljáróban lejmoló 16 éves hülyegyereknek biztos nem fogok adni.
Azok nem segélyszervezeteknek gyüjtenek hanem zsebbe.:D Kamu igazolás, kamu iratokkal. Keletiben ezekből van sok. Vonatra ritkán járnak csövik h adjak pénzt. évente 3x max.
A kedvencem pont 2hete volt. Utolsó vonattal mentem haza és felsétált egy csávó letett szó nélkül a szemben lévő ülésemre egy cetlit, hogy adjak pénzt a süket embereknek és vgyem el a könyvjelzőt..minden ülésre tett egyet ahol ültek. nem járt sok sikerrel.
Engem más szempontból zavarnak.
HR-es vagyok egy cégnél, és évről évre küzdünk azzal, hogy bővülne a gyár, de nincs ember, és már 100-200 km-ről toborzunk, fizetünk munkásszállót, utazást, mindent. Az iparág fejlődik, illetve fejlődne, de lassan ott tartunk, hogy lepkehálóval se fogunk embert, pedig már a határon túlról is van munkaerő, érdekes, nekik megéri bejárni.
Van olyan néni, akinek születése óta egyik lába rövidebb, minden lépés fájdalmas, ferde a gerince, gondolom az ülés is fáj. De úgy jár a keze, hogy szemmel nem lehet követni, nagyon jól dolgozik, mert kell neki a munka. Van olyan srác, akinek fél éve olyan balesete volt, az se volt biztos, hogy életben marad, ma meg dolgozik nálunk.
Kisgyerekes anyukák, rokkantak, idősek, betegek: aki akar dolgozni, az tud is, mert könnyű fizikai munka, és jobban fizet, mint a környéken a legtöbb cég, igaz három szak, meg gyári munka....
És amikor odajön egy életerős, negyvenes pali, hogy adjak pénzt, én meg adok neki egy névjegykártyát, hogy jöjjön be hozzánk, lesz munkája, és épp csak arcon nem köp.... na azon rohadtul ki tudok akadni. És felőlem ott fagyhat meg az aluljáróban, vagy haljon éhen, akinek ennyire büdös a munka, és inkább koldul.
Persze lehet, csak szakmai ártalom, hogy így látom a dolgokat.
Ha tudnám, hogy segítek neki, akkor adnék pénzt. De nem ez történik, hanem:
- a koldusmaffiát támogatom, aki éhbérért dolgoztatja ezeket az embereket
- a szenvedélybetegségeit (alkoholizmusát) támogatom
Azért nem fordulnak az ilyen emberek a segélyszervezetekhez, mert sokan adnak nekik.
Megbízható segélyszervezetnek kell adni a pénzt (nem utcán kampányolónak), mert akkor eljut oda ahova kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!