Életképtelen lennék?

Mintha én írtam volna, ugyanilyen vagyok. Igen, én életképtelennek érzem magam. Elvileg pszichiáter és gyógyszerek segíthetnek ezen, de én oda sem mertem még elmenni, mert fel kéne hívni hogy időpontot kérjek... na oda sose jutok el.

Persze az életem romokban, eltartanak, mert a sulit ugye befejezni nem sikerült, így hogy megszólalni nem mertem. Így munkám sincs, volt párszor, de néha oda sem mertem bemenni... így hamar kirúgnak.

Hát szerintem valahogy próbáljunk meg dokihoz eljutni, pszichiáter, pszichológus... gyerekként voltam ugyan, akkor nem segített. De felnőttként talán többet ér. Más megoldást nem tudok.

Na azért nem kell ennyire tul dramatizálni a helyzetet

Hányévesek vagytok?

Két nagy pofon mindegyikőtöknek, az segítene...

Azzal meg rohadtul nem segítetek, hogy lehúzzátok egymást.

Nem vagy sem életképtelen, sem selejt. Csak uralkodnod kell magadon.

Én is ugyanezzel küzdöttem, és néha még most is. Egy telefonálás előtt néha percekig agyaltam, mit kéne mondanom, mit fognak mondani stb. A vásárlás kész rémálom, mikor az embertömegben minden bajom volt, mintha mindenki engem nézett volna. Munkában pedig ha felettem állóval kellet beszélni, akkor 1-2 szavas válaszokat tudtam csak adni, pedig annyi mindent hozzáfűztem volna.

Ez nem betegség, hanem egy berögződés, amit csak te tudsz legyőzni. Növeld az önbizalmad, ne érezd azt, hogy mindenki feletted áll. Ami nekem segített, az az volt, hogy amit eddig elutasítottam, akár egy részvétel összejövetelen, vagy sport, vagy akármilyen program, azokra most mindre igent mondok. Amióta ezt csinálom, megnyílt a világ, máshogy viszonyulok különböző szituációkhoz, emberekhez.