Miért ilyen bunkók és pofátlanok néha az emberek?
Szombaton történt a dolog.
Kis alap az érthetőséghez: Van egy 78-as Pontiac Firebird Trans Am kocsim, amolyan féltett, ritkán használt autóként.
Szombaton gondoltam míg még lehet kicsit kijövök vele. Azt megszoktam, hogy sokszor megnézik, vagy odajönnek és fotózkodnak, vagy épp beszélgetnek róla, amivel sose volt semmi gondom, pedig megtehetném, hogy " teszem a bunkót ".
Viszont szombaton ahogy mentem vissza a kocsihoz körülbelül 15 perc után, azt veszem észre, hogy két srác a motorháztetőn ülve pózol miközben két másik fotózgatja őket... na itt azért hirtelen kicsit elkapott a hév, rájuk is kiabáltam rendesen, hogy mit képzelnek, de aztán még nekik állt feljebb, hogy mert miért ne lehetne és hasonló dolgok... mikor mondtam, hogy az nem épp normális ha behorpasztják vagy összekarcolják a motorháztetőt mert nem épp olcsó mulatság és nem is az övék. Erre még jöttek a szöveggel, hogy biztos van pénz másikra, ha ilyen kocsi van... mindezt totál ismeretlenül. Mikor már azt mondtam, hogy akkor itt a telefonom megy a fotó és küldöm rendőrségre akkor nagy káromkodva elvonultak...
De azért ez szerintem kicsit extrém, mármint, hogy lehetnek emberek ilyenek? Én fiatalabb koromban egy-egy szebb autót csak pár lépés távolságból mertem megnézni, nemhogy megfogni, vagy épp ráülni... erre meg tessék. Aztán belegondoltam, hogy vajon amit nem láttam mik történhettek, bár hála ég, sose vettem észre sérülést, de akkor is ottmarad az emberben, hogy így merje bárhol hagyni a kocsit.
Másnak volt már tapasztalata hasonló megnyilvánulásokkal, vagy csak nekem sikerült egy ilyen elfuserált társaságot kifognom?
Volt. Ugyan nekem nincs kocsim, hanem az édesapámé. Anno kilencedikes koromban jöttem haza egy kirándulásról és édesanyámék a parkolóban megvártak. Ők hamarább odaértek így elmentek nézelődni valamerre. Mikor leszálltam a buszról láttam a kocsinkat, de szüleimet sehol. Ezért felhívtam, hogy megérkeztem. Amíg visszajöttek ők is, addig az osztálytársaimmal dumáltam. Mikor láttam, hogy közelednek odamentem a kocsihoz. Akkor láttam, hogy egy fiatal pasas (kb 20-22 éves lehetett) neki van dőlve a kocsinknak, majdnem ült rajta. Ennyi kellett édesapámnak.
Elkezdett hangoskodni és rászólt, hogy még is mit képzel, hogy az ő kocsijának nekidől vagy ráül. A másik nem mert nagyon szövegelni csak csodálkozott, hogy "ennek mi baja"? Aztán mormogva elment a hülye. Én is ugyanígy vagyok, alig mertem mindig mások kocsijához közeledni, nem tudom egyesek, hogy lehetnek ilyen segfejek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!