Huszonévesek, ti is teljesen elszakadtatok a tini fiatalok kulturájától olyan 19-20 éves korotok körül? Nem érzitek magatokat vénembernek, mert olyan gyorsan változik a populáris kultúra?

"valahogy úgy látom hogy 1970-2000 között kevesebbet változott a világ, mint 2000-2010 között."

Te változtál inkább nagyon sokat.

Aki most 3 dimenziós rajzfilmeken nevelkedik azok ugyanígy fognak reagálni ha 10-20 év múlva látja az akkori gyerekeket holografikus rajzfilmeket nézve.

Én 29 éves vagyok de nem érdekel mi mennyire változik,én döntöm el mennyire engedek az új dolgoknak.Van két 10 éves unokatestvérem és ők már ezeket a silány,semmitmondó rajzfilmeket nézték.Tudom hogy rossz de nem lehet eltiltani őket,inkább úgy állok mindenhez hogy beveszem a le**rom tablettáimat és passzívan támogatom a világ helytelen irányba mozdulását,a következmények nem fognak elmaradni,azt fogja kapni a jövő világa amit megérdemel.Új szemléletem az hogy nem érdemes megmentőt játszani.Hagyni kell magát az életet hogy tanítson.

Ha az a sorsa az embereknek hogy őrült,buta,erkölcstelen,felgyorsult gépekké váljanak akkor csak rajta.A romokon majd elindul egy másik irányt vett emberiség,amiben talán jobb lesz benne élni mint a Kádár korabeli szakaszban.

Én már kiskoromban sem nagyon tartottam az iramot mások érdeklődéseivel meg a jövő-menő mániákkal. Inkább arra koncentráltam, ami engem érdekelt, és ma is így teszek.

A rajzfilmek tekintetében én amúgy szinte teljesen otthon érzem magam a mostaniak között is. Az angol Cartoon Network-ön nevelkedtem, és a mostani mozgalmasabb, bonyolultabb és őrültebb műsoraikat is szeretem. A "hagyományos" közép- és kelet-európai rajzfilmeket sosem kedveltem különösebben, számomra azok számítanak idegennek (a Kisvakond nagy kedvenc volt ugyan, de csak a könyveket ismertem, a rajzfilmet nem nagyon láttam). Egyszerűen arról van szó, hogy azokkal ismerkedtem meg, és figyelemmel kísértem őket idősebb koromig is, mert érdekeltek. Szóval számomra ez nem olyasmi, amit a korom befolyásolt volna.

Vannak azért dolgok, amikből kimondottan a régebbiek vonzanak. Példának okáért nagyon kedvelem a hagyományos filmeffektusokat alkalmazó fantasy/sci-fi/szörnyes filmeket. De ez nem jelenti azt, hogy fásult módon megvetném a modern látványfilmeket és technikákat. Egyszerűen csak jobban izgalomba hoznak a régiek, főleg amik jóval születésem előttről valók. Tehát ezt sem a koromra vezetem vissza, hanem megint csak az érdeklődésemre.

Egyébként nagyon sok mindennel valóban úgy érzem, hogy évtizedekkel le vagyok maradva. Közösségi média, modern kütyük, videojátékok, zene, aktuális filmőrületek, celebek, stb. De ezek sosem érdekeltek különösebben, még kiskoromban sem, ezért magától értetődő, hogy nem vagyok képben velük.

25 vagyok.

Szia!

Én 40 felé járok. Picit elszomorít, hogy a középkorúak táborába vonulok, de valahogy mégsem lennék ma 25 év alatti fiatal. Lehet, hogy öregszem, és annak tudható be, hogy ilyeneket fogok lentebb leírni, de én így látom.

Egyetértek, valahogy az utóbbi 10-15 évben nagyon hirtelen felgyorsult minden. A technika, és vele együtt a kultúra is. Ez globális, nemcsak Magyarországon van így. Ma már mintha minden csak ideig-óráig tartana, eldobható, mint a használt zsepi, sok az ún. percember."Celebek" mindenhol, akik nem sok értéket raknak le az asztalra, csak valakik tolják őket, egy ideig futnak, aztán jönnek az újabbak. Ezek lesznek ma a fiatalok példaképei.

Én nagyon szeretem a könnyűzenét, anno a húgommal együtt rengeteget néztük az akkori Music tévét, amelyre ma már rá sem ismerni. A mai előadókat már egyre kevésbé ismerem, nekem valahogy 12 egy tucat, nem sok egyént, eredetit találok közte. Főleg énekesek vannak, zenekarok, akiknek a tagjai muzsikálnak, közösen alkotnak, már egyre kevesebb van. Én pedig főleg a rockot, az altern zenét és a popból az igényesebbet szeretem /na, jó, az elektronikus zene is bejön /.

Még a filmvilág, az még szerintem, oké...

A rajzfilmekről: én is hagyományos 2D-s stílust szeretem. Mert ebben nőttem fel és a CGI-t, ami hatalmas trend lett, kevésbé csípem. Nem jön át nekem az alkotók szelleme, stílusa, mint a hagyományosnál. És egy kaptafa nekem a legtöbbje. Ugyanazok a sokszor erőltetett poénok, ugyanazok a stílusok, hiába van ragyogóan kidolgozva a képi világ az első tengerhullámtól az állatok utolsó szőrszáláig. Kivétel számomra Toy Story, a Shrek meg a Szörny RT, ezek bejöttek. Na jó, még talán a Jégkorszak, de azt már nagyon unom, hogy orrba-szájba ismételgetik a 3 részt a tévécsatornák.

De sajnos, az újabb rajzfilmsorozatok sem tetszenek igazán, csak szövegelnek, / inkább zagyválnak / rohangálnak a szereplők bennük össze-vissza, történés nem sok van, a figurák pedig sokszor igénytelenül / vagyis inkább rondán / vannak megrajzolva, , nem viccesek, nem szerethetők. Valahogy olyan 10 éve indult szerintem hanyatlásnak a nyugati animáció. Az utolsó rajzfilmsorozat, ami nekem még bejött az a Fosterék háza képzeletbeli barátoknak volt. Még a olyan 2005 táján.

Az a csapból is folyó Minyonok pedig valami borzalom, csupa hülye egysejtű szerepel benne, láttam belőle jeleneteket, ha lenne gyerekem, biztos nem nézetném meg vele.

Nahát, én is pont hasonló helyzetbe vagyok még korilag is, azt kell mondani hogy 2000től 2010ig tényleg gyökeresen változott sőt, még most is folyamatosan.. elég sok minden kultúra társadalom szociális helyzetek, nekem is szinte mindig átfut az agyamon és megkérdőjelezek dolgokat, sajnos elég sok mindenen agyalok sokszor a múltat hánytorgatom, pedig nem old meg semmit, már nem jön vissza az az idő..

Amiket meg most látni tiniket, "életből felmentettek, kivan nyalva a seggük is kész röhej :) de próbálok nem rájuk figyelni.

Mostanság meg pont azon elmélkedtem, hogy rólam mondjuk ilyen gyerekkori felvétel még ilyen szalagos analog kameráról csináltak még úgy 15 évvel ezelöt aminek a képminősége... csoda hogy épp kivehető. akkoriban meg ugye az a kamera csúcstechnikának számitott..

tehát fura is egybe visszanézni ennyi időtávlatból, hogy milyen is voltam,

Most meg ebbe a mai generációba, digitális világba akik mostanában születnek, az a durva hogy már létezik olyan full hd kamera.. amivel olyan minőséget lehet felvenni, hogy akit igy felvesznek és visszanézi pár évtized múlva, még akkor is olyan kristály tiszta lesz a képminősége mintha csak tegnap lett volna.. modjuk ja elég furcsa hogy már idáig fejlődünk néha olyan ijesztő is.

Pár éve még érdekeltek a számitógépek, tetszett is az az idő mikor az asztali Pc-n volt a hangsúly meg voltak benne lehetőségek, akkor még úgy benne is voltam, de ahogy telt az idő ugye bejöttek ezek az okos telefonok is meg minden mikro dolog... most már azt mondom passz.. annyira kiestem ebből hogy annyi új dolog jött be hogy csak nézek, amit meg eddig ismertem az meg elavult...már sajna én se tudom követni lassan.

De ugyan ez a helyzet emberi kapcsolatokban is, annyi rétü, olyan sok kis apróság van az embereknél amire figyelni kell, ami régen nem volt. mittudomén véletlen nekimegyek valakinek mert úgy jön ki a lépés, és az ember már egyből lehord a sárga földig, meg gondol minden rossznak, régen ha ugyanez volt akkor még együttérzően megkérdezné hogy jól vagyok e.

Igen, olyan rohamosan fejlődik a technika, hogy már szinte képtelenség vele lépést tartani. Annyi az információ, olyan pörgés van...S a mai gyerekek már beleszületnek ebbe, mi idősebbek meg csak pislogunk, ők meg tanítanak minket!:-)

Megmondom őszintén, ezek az okostelefonok engem nem is vonzanak, az érintőképernyős meg kifejezetten idegesít. Az e-book sem érdekel, jobb szeretem a hagyományos, papírra nyomott könyveket.

A közösségi oldalakon sem vagyok fent. De, azokat nemcsak a fiatalok szeretik, az anyám pl. fél napot eltölt előtte!:-)

"Egyetértek, valahogy az utóbbi 10-15 évben nagyon hirtelen felgyorsult minden."

Kár hogy sablon szöveg ezer éve.