Elképzelhető egy olyan társadalom, ahol a populáris kultúra nem a "lázadásra" és az "egyéniségre" épül, hanem arra, hogy tiszteljük és engedelmeskedünk az államnak, valamint büszkén cselekszünk a közös cél érdekében?

"Elképzelhető egy olyan társadalom, ahol a populáris kultúra nem a "lázadásra" és az "egyéniségre" épül"

A populáris kultúra sehol sem ezekre épül. A populáris kultúra morgolódik, mert populista, azaz bizalmatlan a "nagyfejűekkel" szemben és az "egyszerű népet" dicsőíti velük szemben. Ugyanakkor a populáris kultúra nem forradalmi, inkább morgolódó, házsártos, de apolitikus.

"tiszteljük és engedelmeskedünk az államnak, valamint büszkén cselekszünk a közös cél érdekében?"

Ez nem a populáris kultúra feladata, hanem az udvari költőké, festőké stb. Létezik udvari művészet, néha jó, néha (gyakrabban) rossz.

"Pl. ha a Tengelyhatalmak nyerték volna a II. világháborút, lehetséges, hogy ilyen lenne ma a populáris kultúra?"

Nem, mert a történelem nem merevedett volna le álló helyzetben az 1940-es években, hanem haladt volna tovább a maga módján. Valószínűleg Hitler halála után felbomlott vagy átalakult volna a rendszer, ugyanis koherens eszmerendszert és életmódot a nácik nem tudtak kialakítani a valóságban (csak a szlogenek szintjén), túlságosan Hitler személyén nyugodott az egész.

Azt te csak képzeled, hogy a náciknak sikerült a náci ideálokat elterjeszteniük a német nép körében. Egy fenét. Amikor pl. kitört a háború, akkor a náci újságok nem azzal voltak elfoglalva, hogy "hősiesség", meg "birodalomépítés", hanem azt taglalták, hogy Hitler békét akar, csak a szemét angol és francia banditák megtámadták. Tehát maguk a náci propagandisták is tudták, hogy a németeket csak azzal a szöveggel tudják háborús erőfeszítésre sarkallni, hogy a háborút a külföld kényszerítette Németországra és alapvetően a békéért folyik az egész. Ez a náci átnevelési kísérletek teljes kudarca. A németek 1939-ben sokkal kevésbé akartak háborúzni, mint 1914-ben.

Amúgy a SZU megnyerte a II. világháborút, kollektivista diktatúra volt, a 60-as évektől mégis individualista és lázadó ifjúsági szubkultúrák léteztek benne, és ugyanez elmondható Franco Spanyolországáról is, ahol a 60-as években a diákok közt alig találhattál valakit, aki nem volt kommunista (miközben komcsi röplapok terjesztéséért még simán 10 év börtön járt). Nem lehet az emberekre rákényszeríteni ilyen blődségeket, mint "tiszteljük és engedelmeskedünk az államnak". Az meg végtelenül gyermeteg és naiv, hogy "büszkén cselekszünk a közös cél érdekében". Kinek a közöscélja érdekében, és mit kapunk cserébe? Látszik, hogy gyerek vagy még.

a populáris kultúra nem foglalkozik s*ggnyalással!

a kérdésedre a válasz: NEM!