Ti mit gondoltok saját magatokról?

Külsőmben van, ami kifejezetten tetszik, alkatom, hajam. De van, amit nem szeretek, orrom.

A kiállásomon látszik, hogy nem vagyok olyan magabiztos, ez zavar.

Belsőmet szeretem, jószívűnek tartom magam, sok minden érdekel, szeretek tájékozott lenni, műveltnek tartom magam, értelmes vagyok. Amit hátránynak érzek, hogy túl érzékeny vagyok időnként. De ezt sikerült valamennyire leküzdenem és már nem rágódok sok mindenen, ami régebben bántott.

Külsőre nem vagyok annyira elégedett magammal, próbálom kihozni a legjobbat abból, ami van, de hát ezt dobta a gép. Amúgy ezen nem kesergek sokat már legalább.

Belsőleg, hát. Lehet én nem ismerem magam annyira, de úgy gondolom, hogy sok az ellentmondás bennem, lehet sajnos, de nem vagyok az a sziklaszilárd ember, mindenki mást hoz ki belőlem, gyorsan idomulok új helyzetekhez és az aktuális környeztem meghatározza, hogy milyen vagyok aznap.

Egyszerre vagyok nagyképű és kishitű is, aki nem tartja sokra magát, de közben tudom, hogy sok mindennel sikerült már megküzdenem, mennyi mindenre vagyok képes. Amúgy introvertált vagyok, emiatt sokan hiszik azt, hogy merev vagyok, elszöszölős típusú ember, de valójában baromira nem vagyok ilyen, ebből meg néha akad problémám.

Külsőre átlagosnak tartom magam. Semmi extra. Talán egy kicsit egyedi a stílusom és nem mindenben követem a divatot.

Belső: Jószívűnek, intelligensnek, tájékozottnak, enyhén művészléleknek, hűségesnek, megbízhatónak, őszintének tartom magam. Érdekelnek olyan dolgok amik más embereket nem feltétlenül, élénk a fantáziám és álmodozó vagyok. Sokszor előtör belőlem az egoizmus, de hála Istennek nem olyan súlyos mértékben.

Mások szerint külsőleg átlagos vannak (vannak akik azt mondják csúnya, de azok általában gyakrabban váltanak pasit/csajt mint fehérneműt), belsőleg mindenki kedvesnek, okosnak tart.

19F

Külső:

Van rajtam felesleg, de jól érzem magam a bőrömben (177cm/80kg).

Annyira helyesnek nem tartom magamat, nem a legszebb az arcom szerintem.

Nem vagyok kigyúrva.

Belső:

Kedves, megértő, segítőkész, udvarias, visszahúzódó vagyok.

A külsőmmel nem igazán vagyok megelégedve, csúnyácskának tartom magam, bár az tény, hogy valamennyire jót tettek nekem az évek és, hogy az öltözködésben is megtaláltam a saját stílusomat. Abban a tekintetben viszont szerencsém van, hogy még mindig elég "kisfiús" az arcom, így simán letagadhatnék pár évet, ha akarnék :D

Ami a belső értékeket illeti, ott már jobban ki vagyok békülve a helyzettel :)

Szeretem magamban, hogy alapvetően jószívű és segítőkész vagyok, habár félreértés ne essék, azt azért nem szoktam hagyni, hogy kihasználjanak. Tehát elvárok egy minimális kis viszonzást a segítségnyújtásaim után, ha máskor nem is, legalább akkor, amikor én szorulok segítségre.

Könnyen barátkozó típus vagyok, nagyon fontos számomra, hogy legyenek körülöttem olyanok, akiket szeretek és akikről tudom, hogy ők is szeretnek. Jó barátnak tartom magam, akivel lehet beszélgetni, lelkizni és igyekszem nem csak a jó, hanem a rossz időszakokban is a szeretteim mellett állni.

Büszke vagyok arra, hogy nem vagyok "tucatember", azaz nem követem fejvesztve a divatot, hanem kialakítottam a saját, egyéni stílusomat, mind öltözködésben, mind zenei és filmes ízlésben. Emiatt egyedinek érzem magam, és ez jó dolog :)

Szeretek olvasni is, habár nem vagyok az a típus, aki minden könyvnek nekiesik, ami a kezébe akad, hanem eléggé megválogatom, hogy mit olvasok. De ami érdekel, abba nagyon bele tudok temetkezni :)

Szeretek írni is és rengeteg jó ötlet van a tarsolyomban, ami szintén egy pozitív tulajdonság, és ezt szeretném a jövőben is kamatoztatni. Ám az az igazság, hogy az utóbbi években nagyon elkallódtam ezen a téren, már régóta nem írok olyan beleéléssel és rendszerességgel, mint gimisként. Valahogy elvesztettem a motivációmat, de bízom benne, hogy ezt le fogom tudni küzdeni.

Van pár nőies (vagy legalábbis nem túl férfias) tulajdonságom, mint például, hogy szeretek hobbiból sütni-főzni, a karácsonyi/húsvéti/halloweeni időszakban kidekorálni a házat, vagy, hogy imádok kisgyerekekkel lenni, velük foglalkozni. Pedagógiai asszisztens a végzettségem és óvodában szeretnék dolgozni, amint lehetőségem lesz rá :) A tévébe utálok focit és mindenféle más sportot nézni (játszani azért szeretek párat), valamint a pálinkát is rühellem, akármennyire is hungarikum, meg férfias ital. A nőies tulajdonságaim viszont itt nagyjából ki is fújtak, ha neadjisten valami lányos dolgot művelnék, igyekszem mindig valami férfias dolgot csinálni utána, hogy helyreálljon a balansz a lelkemben :D

Ja és, ha már pálinka: ugyan nem vetem meg az italt, de nem vagyok az a "mindenhétvégénasajáthányásábanfetrengő" fajta. Akadnak napok az évben, amikor ereszdelahajamat alkalom van és én is jobban a pohár fenekére nézek az átlagosnál, de mint mondtam, ebből nem szokásom rendszert csinálni. Ugyanúgy szeretem a csendes, beszélgetős, baráti találkozásokat, mint egy nagyobb bulit, vagy egy koncertet. Számomra így teremtődik meg az egyensúly.

Na, de akkor most jön a feketeleves!

Eléggé "ami a szívemen, az a számon" típus vagyok, kendőzetlenül meg tudom mondani a véleményemet nagyon sok mindenkinek, sokszor nem ismerve fel, hogy a másik félnek ez talán rosszul esik. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy elég sok embert sikerült már megbántanom, akaratomon kívül.

Bár igyekszem a lehető legtöbbször a barátaim rendelkezésére állni, azért bevallom, van, hogy előtör belőlem az énközpontúság és néhány dologban a saját érdekeimet helyezem előtérbe, néha igencsak önző módon.

Hajlamos vagyok kibeszélni másokat a hátuk mögött, bár ahogy fentebb írtam, nem kell sokat várni, hogy az illetőnek is megmondjam, ami böki a csőrömet.

Küszködök némi önbizalomhiánnyal, ez leginkább a múltamra vezethető vissza, az általánosban és a gimiben ugyanis nem voltam túl közkedvelt, sok csúfolódás és megaláztatás ért akkoriban. Mára nem lettem ugyan egy antiszociális egyén, de párszor érezhetőek a viselkedésemben, a múltban szerzett sebek hatásai.

Ezek közül az egyik az, hogy mióta kialakítottam magam körül egy komplex baráti társaságot, azóta igyekszem minden pillanatot megragadni, hogy pótoljam azokat a társasági élményeket, amik az iskolás éveimből kimaradtak. Ez szerencsére nem nehéz, mert a barátaim is elég rugalmasak, de sokszor kapom magam azon, hogy már túlságosan görcsösen próbálom jól érezni magam és megélni a pillanatot. Holott én csak így akarom bizonyítani magamnak és a világnak, hogy már nem vagyok egy olyan szerencsétlen, anyámasszonykatonája, mint az iskolában, aki némán tűri, ha cikizik és alig mozdul ki otthon a szobájából. Igenis, nekem is vannak barátaim és társasági életem!

Hűűűha, azt hiszem itt, most abbahagyom. Nem feltétlenül azért, mert befejeztem, ugyanis annyi mindent tudnék még írni! De egyrészt mára meguntam, másrészt így is sokkal hosszabb lesz ez szerintem, mint amit a Kérdező igényelt.

De igazából a közepétől már nem is neki írtam, hanem inkább magamnak, ugyanis baromi tanulságos volt így kielemezni a saját személyiségem.

Ezúton is köszönöm a Kérdezőnek, hogy elindította bennem ezt a agymenést :D És le a kalappal azelőtt, aki neadjisten végigolvassa :D

22/F

Előre is bocsi a helyesírási hibákért, telefonon nincs kedvem mindent helyesen írni.

Szóval külsőleg nincs túl sok önbizalmam, igazából van amikor szépnek látom magam valamikor nem. 172 cm vagyok és 48-49 kg emiatt is szeretnék hízni. . Elég hosszú lábaim vannak amit én szeretek is :) Nem hordok kihívó ruhákat, normálisan öltözködöm és általában követem a divatot.

Amivel küszködök, hogy csúnya bőrproblémám van (akné) éés gőzerővel próbálok megszabadulni tőle..

+ ugye szeretnék hízni.

Belső jó tulajdonságok:

Kedves

Barátságos

Illedelmes

Jószívű

Türelmes

Vicces

Szeretetteljes

Hűséges

Őszinte

Kitartó

Rossz tulajdonságok:

Makacs

Lusta

Kissé antiszoc

Hirtelen hangulatváltozások

Hisztis

Önfejű

Önző

Feledékeny

Haragtartó

Kisgyerekutáló

Akaratos

Pár dolog rólam

Feljebb olvashattátok hogy azt írtam kissé antiszociális vagyok. Ez azért van, mert nekem egy nap szükségem van arra hogy valamennyi időt kommunikáljak emberekkel, de utána pedig egyszerre elegem lesz belőlük és csak elakarom küldeni őket melegebb éghajlatra. Érdekes tudom.

Ha van valaki az életemben és kötődök hozzá akkor nem engedem el és nagyon tudom szeretni.

Utálom a gyerekeket. Nem az 1-2-3 éveseket hanem az 5-10ig terjedő korosztályt viszont képes lennék főbe lőni magam mikor a kicsik orditoznak, bőgnek stb.

Koromhoz képest nagyon jól megy az angol amire nagyon büszke vagyok. Hihetetlenül imádok angolul beszélni.

Szeretek a középpontban lenni. Szeretem mikor rám irányul a figyelem, nagyon sokat tudok beszélni és általában az emberek szeretik is.

Különfajta hobbik tetszenek, szeretek színészkedni énekelni.

Nagyjából ennyi lenne bocsi hogy regényt írtam, es respect annak aki elolvassa xddd 14/l

Mi a helyzet mostanság veletek?

Mesélhetnétek.