Hogyan kezeled azokat az arrogáns embereket akiknek nem tudod elkerülni a társaságát, mert egy környezetben dolgozol vagy tanulsz vele?

Hű...Hát én az ilyesmi figurákat nagyon egyszerűen szoktam kezelni:Tudomást sem veszek róluk...Azaz más szóval szóba sem állok velük, de a szó szoros értelmében ám...És nem érdekel különösebbben a "kínos csend se"...Inkább "kínos csend" mint OLYANOKKAL való "beszélgetés", akiket semmire sem tartok...A csuda tudja hogy miért, de én mindig igen-igen megválogatom azokat, akiket szóra szoktam méltatni...(Ez okbol persze túl sok időt nem szoktam eltölteni egy-egy munkahelyen, mivel előbb-utóbb az sül ki a dologbol, hogy "összeférhetetlen" vagyok úgymond...Dehát ez van akkor...)

Altalaban szoba se allok veluk. Ha egy ujjal is hozzamer barki vagy nagyon ocsma y mod viselkedik utok es nem erdekel a kovetkezmeny. 19 eves lany vagyok, nem nagykepu sot visszahuzodo es turelmes, viszont ha a vegtelen turelmem veget er legyen barkirol szo ferfi no, velem egyis v fiatalabb v idosebb utok. De erre nemsokszor kerult sor :) en ilyenkor azt szoktam javasolni h ne szolj az utalt szemelyhez semmit ne nezz ra keruuld igy nincs tamadasi felulet :) en azt mondom h inkabb a kinos csend minthogy jol pofan kelljen vagnom az illetot es ezert ha suli ha munkahely kirugnanak.. Inkabb a csend :D ha beszologat vki ne foglalkozz vele de ha nem hagy beken akkor szolj olyat vissza h azt is meggondolja h legkozelebb mer e szolni vagy kivagod a nyelvet. :)

Az a baj,hogy nekem ilyen emberrel KELL együtt laknom,mert egyelőre nincs más lehetőség.örülj neki,hogyha hazamész,legalább akkor nem kell találkoznod velük.Ne felejtsd el,mindig van rosszabb.

Ja,és én is 19 lány vagyok

bár nem tudom már miért írtam le hány éves vagyok xd

2. válaszoló vagyok :) Sose felejts el kemény lenni. Nagyon fontos: féljenek tőled az emberek mert erős vagy, engem utálnak mert boldog vagyok erős és sikeres, és valamit nagyon jól csinálok :)

6-os...Azért kicsit furcsa egy NŐ klavijátol ilyesmiket olvasni...Egy férfinál nem érezném furának, nade azért ha egy NŐ ennyire harcias és határozott, az azért valahol már kicsit túlzás szerintem...Hát hol marad a "nőies kedvesség",alkalmazkodókézség, a felmerülő problémák lágy, verbális lereagálása, ami tipikusan női tulajdonság?

6.os vagyok :) hat ez a tulajdonsag maradjon annal a tobbi embernel aki gyenged & tuuuul gyenged--> nem all a sarkara. Ha bantanak csak akkor utok. Ok nelkul soha se bantok senkit.Eloben is mindig mondjak h "vad" vagyok, :D oke :D & egyetlen felelmem van: attol felni h egyszer lesz felelmem. --> nem felek :))

Azt kifelejtettem h kedves vagyok, de csak korlatolt sztamu emberrel, egyaltalan nem vagyok alkalmazkodokepes, ontorvenyu vagyok, a problemat nem lereagalom hanen kikerulom es vagy otthagyom megoldatlanul vagy ugy oldom meg h a sarkamra allok :) olyan nincs h nekem akar no akar ferfi diktaljon. Apa nelkul nottem fel, ezert a ferfihez valo viszonyom olyan h nekem aztan kvara de egyik se fogja megmondani a tutit :D de no se :D kisgyerekkent jo volt megverbi mindenkit mara mar nem verekszem :) na de a targytol se terek el. Az arrogans bunkokat jol pofan kell vagni, vagy megijeszteni, vagy leorditani fejuket h tudjak hol a helyuk. De en azt mondom h egy farkas soha sem foglalkozik buta birkak velemenyevel, csak szettepi oket :) aki meg szeretetremelto azt szeresd :)

Kedves 6-os...Érdeklődve olvastam a további magyarázatodat saját magadrol, de egyben kicsit elborzadva is...Egyik oldalrol szimpatikus meglátásokat-világnézetet írtál le, de a másik oldalrol továbbra is kicsit furcsa az, hogy egy NŐ áll így a dolgokhoz...Érdekes, amiket EDDIG ÍRTÁL, azokat szinte írhattam volna én is szinte szórol-szóra, annyira ülne rám is a saját jellemzésed...(Kivétel talán csak az, hogy én nem apa nélkül nőttem fel...Nekem megvolt mind a két szülőm...)Ha most viccelni akarnék, akkor azt írnám, hogy:"Most komolyan elgondolkoztam azon, hogy nem-e én vagyok te is", de nem írom ezt, mivel ez az itteni téma nem egy vicctopik, hanem komoly téma...Szóval a magam részéröl örülök annak, ha ezek szerint nemcsak én állok úgy a világhoz, meg a népekhez mint ahogy állok, viszont azért téged mégis arra intenélek ha nemharagszol, hogy azért igyekezz kordában tartani a sajátos természetedet, mivel szerény meglátásom szerint a férfiak álltalában el szoktak rettenni az ENNYIRE harcias, és "kemény" természetü nőktöl...Még akkoris, ha pont a neked szimpatikus illetőkkel azért igyekszel "kedvesen" bánni...Ha nem akarsz ne válaszolj, de azért kíváncsi lennék arra, hogy a fiúd-barátod hogy áll a sajátos természetedhez? Vagy nálatok ahogy mondani szokás, "te viseled akkor a nadrágot"?