Normális, hogy kedvelem az arrogáns embereket?

Hát, szerintem nem normális; mert én is egy arrogáns ember vagyok és nagyon sokan utálnak ez miatt.

Bár van pár ember (egy kezemen meg tudom őket számolni), akik pont ez miatt bírnak. Egy lány konkrétan azt mondta pár hete nekem, hogy pont ezért szeret velem beszélgetni, mert mindig olyan nyersen őszinte vagyok. Hazudni szinte soha nem szoktam és minden véleményemet alátámasztom több dologgal, ha lehetőségem van rá.

Én a szóhasználatot nem értem, mintha két csoportra osztanád az embereket, "arrogánsak és önsajnáltatók" (én ilyen csoportról nem tudok)

Másképp értem, amit mondasz, az önsajnáltató dicséret hajsza nekem is idegesítő (azonkívül, hogy néha tényleg jellemző az emberekre a valódi önbizalomhiány, ami abból áll, hogy nagyon élesen észreveszik a saját hibáikat), de ennek még nincs köze ahhoz, hogy emiatt szeressem az "arrogáns" embereket, a magabiztos emberek a fontos helyzetekben megmondják a véleményüket, akkor is, ha sértő, ettől még az egész személyiségük nem lesz arrogáns.

Szerintem úgy is volna célszerű, ha valami fontosabb ügy érdekében néznek szembe a sértés problémával, az arrogáns személyiség ott kezdődik, amikor akarva-akaratlan, többnyire empátia hiánnyal minden esetben kész megbántani az embereket, de nem azzal a céllal, hogy jobb belátásra bírja őket a témát illetően, hanem azért, hogy saját magát fényezze, kifejezze a fölényét minden helyzetben, amiben csak éri, még akkor is, ha másokat nem érdekel.

Számomra érthető, hogy kedveled a radikálisan magabiztos embereket, de ez még nem ugyanaz, mint az arrogáns ember.