Vajon miért van az velem, hogy mindig minden akkor sikerül amikor már feladom?

Mindig ha úgy érzem, esélytelen, amikor már belenyugszom , hogy valami nem sikerül, akkor hirtelen felcsillan egy reménysugár, és sikerem lesz. Mintha a sors direkt szívatna, és ilyen mézesmadzagokkal visszarángat, hogy aztán ismét pofára essek. Legyen szó bármiről. Pl. egyetem mostanában nagyon nehezen ment, sok tanulás ellenére sorra buktam a zh-imat, belefáradtam, eljutottam arra a pontra, hogy feladom az egészet és nem tanulok semmit, erre a legutóbbi zh-m 0 tanulással 5-ös lett, mert pont olyat kérdeztek amit már régebbről tudtam. Vagy például nagyon tetszett egy lány, hónapokig udvaroltam neki, de nagyon elutasító volt velem, aztán valahogy kiábrándultam belőle, ráuntam, feladtam, és abbahagytam, erre ő maga kezdett el érdeklődni utánam, és hívott, találkozni akart velem ,meg utalásokat tett, hogy most épp jó lenne egy kapcsolat, de akkor nekem már nem volt kedvem vele összejönni.