Miért ilyen idióták az emberek?

Egyesek épp hogy elérik azt a szellemi színvonalat, hogy ne lehessen őket visszamaradottnak nyilvánítani, és erre olyan nagyon büszkék. Az, hogy csak úgy lett meg pár éve az érettségije, hogy éjjel nappal korrepetálták fél évig, (puszta baráti szívességből) el lett felejtve, sőt, minden el van felejtve, amit ő valaha is rosszul csinált. (Szóval fogalmam sincs, hogy hogy vannak egyáltalán emlékei...)

Az természetesen el van várva, hogy mindenki azon serénykedjen, hogy neki jó legyen, (utána pedig az megy, hogy ezt a jólétet egyedül érte el, mert ő olyan fantasztikus) de amikor a legapróbb szívességet kérik tőle, akkor a legnagyobb flegmasággal hajlandó csak segíteni. (Ok, meg kell hagyni, hogy néha csinál kedves dolgokat, amikre senki nem kéri meg, hogy utána legyen mit felhozni, ha akar valamit. "Bezzeg én megcsináltam ezt meg azt neked, nem tudom, hogy te miért nem tudsz soha segíteni" - senkit nem érdekel, menjél más vérét szívni....)

Még ha csak ennyi lenne, akkor azt mondom, hogy ok, van ilyen, de az, hogy a saját hibáit/tévedéseit úgy állítsa be, hogy ÉN csináltam őket, az valahogy kezd túl sok lenni. Komolyan, mintha az agyában nem menne más, mint a Vuk főcímdala végtelenítve, a nap 24 órájában.

Egy (papíron) felnőtt ember ki tudja nőni ezt a baromságot?

Nem várok különösebben válaszokat, csak ki kellett írnom magamból ezt a gyerekes panaszáradatot, és inkább netes ismeretlenek nézzenek hülyének miatta, mint azok, akik ismernek :D

Jelentsétek nyugodtan...