Nők, nektek valóban jó hogy egyenlőség van és nektek is dolgozni kell járni?

Ez így hülyeség. Nem egyenlőség, hanem egyenjogúság van... ami azt jelenti, hogy mindenki eldöntheti, jár-e dolgozni, vagy nem, és nincs olyan mértékű stigma azon a nőn, aki dolgozni jár. Mind e mellett, ha megteheti, simán dönthet úgy egy nő, hogy ő htb. lesz, és inkább süt, főz, takarít.

Én örülök neki, hogy egyenjogúság van. Én igenis szeretek menni dolgozni... illetve most épp szeretnék, mert munkát keresek. Nekem az nem kiteljesedés, hogy otthon takarítok, sokkal jobban szeretek szellemi munkát végezni, olyat, ami kevésbé monoton, amiben tök kreativitás van, mint hogy na ma mi legyen az ebéd. Illetve ebben a mai világban jó, ha az ember anyagilag független, és nem az van, hogy a férjem beleszeretett egy másik nőcskébe, én mehetek el, és rosszabb esetben se lakás, se munkatapasztalat, se semmi, és mehetek a híd alá kb. Na én inkább megelőzöm ezt.

Én 31 éves vagyok, szeretek dolgozni járni, nagyon, annyira nagyon, most itthon vagyok kb 3 hete mert egy vizsgára készülök amit le kell tennem ahhoz, hogy tobábbfejlődjek a munkámban. Mióta dolgozom ennyit nem ültem itthon még soha.

Az első héten még jó volt, hogy aludhattam amíg akartam, de mára már úgy érzem meg fogok veszni itthon, nem tudom más, hogy bírja de én nagyon nehezen viselem, szerintem erre születni kell.

Férjem dolgozik, gyerekeim nincsenek, hogy esetleg lefoglaljanak, tanulok a vizsgára, meg főzök, mosok, takarítok. A főzés fele az jó, az kikapcsol, de állandóan nem lehet főzni, s ez a monoton életmód nem nekem való, meghűlyülök. Úgy érzem nem vagyok hasznos, az asztal sarkába is bele tudnék kötni, alig várom járjon le a vizsga s mehessek vissza dolgozni, itthon semmi adrenalin, semmi kihívás, max az, hogy mit főzzek vagy fehéret vagy színeset mossak.

Gondolom akinek gyereke van, annak jóval több inger jut otthon is, s hamarabb telik a nap, de nekem így dögunalmas!!!