A fiúk miért nem szeretik a gyereket?

Akkor kicsit megtöröm az egységet: 21/F vagyok, már rendelkezek egy pedagógiai asszisztensi OKJ-s szakmával és javában tervezgetem az óvodapedagógusi végzettség megszerzését is.

Óvóbácsi szeretnék lenni, gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Nyilván fiatal vagyok még ahhoz, hogy saját fiam/lányom legyen és minimum 27 éves korom előtt eszem ágában sincs gondolkodni ilyenen, de mint látható, a gyerekeket, mint lényeket kifejezetten szeretem. Pedig nem is vagyok az a tipikus érett alfahím-férfitípus, magamat is elég gyerekesnek tartom. Ennek ellenére (vagy talán épp ezért) már nagyon régóta megvan bennem a szándék, hogy gyerekekkel foglalkozzak.

Érdekes egyébként, hogy itt legtöbben a bölcsis és ovis korúakat rühellik a legjobban, pedig szerintem pont, hogy ez a legjobb időszak egy gyerek fejlődésében (legalábbis a felnőttek számára). Ekkor még formálható a személyisége, azaz rajtunk múlik, hogy olyan hisztiző, akaratos kis "görcsöt" nevelünk -e belőle, mint akitől annyira félnek a kommentelők.

Én manapság sokkal inkább viszolygok a 11-12 évesektől, ugyanis ez az a kor leginkább, amikor sokaknak már elkezd kinyílni a csipája. Persze nem általánosítok, tudom, hogy vannak rendes neveltetésű gyerkőcök is ebben a korszakban, de sajnos sokszor találkoztam már olyanokkal is, hogy csak lestem, mit meg nem engednek maguknak :O

Régebben szeretem a gyerekeket, nekem is van kettő, már felnőttek, kirepültek.

De évekkel ezelőtt nyitottak mellettünk egy tornatermet, és ide jár 300 gyerek. Na, azóta nem szeretem őket. Hangosak, bedobják az udvarra a tornacipőt, papucsot, sapkát,és mindent. Aztán becsengetnek, adjuk vissza, mert a barátja heccből bedobta. Régebben visszaadtuk, ma már

nem. Így aztán félig van a kuka ilyen bedobált "kincsekkel."

Nem lehet általánosítani, nő vagyok, mégsem szeretem őket.

A férfiak racionálisan gondolkodnak. Így nézve ,teljesen felesleges a gyerek, mert úgymond a fajunk nincs kihalás szélén,sőt borzalmasan túl van szaporodva, tehát a "fajfenntartás" felesleges.

Másrészt azért hogy öregkorunkban legyen ki bedugjon majd az elfekvőbe, ezért teljesen felesleges 20 évig szenvedni és pénzelni egy gyereket. Egyszerűen nem éri meg, se anyagilag se befektetett energia tekintetében.

Nők azok csakis érzelmileg közelítik meg és a hormonok kényszerítik őket a gyerekvállalásra. Ez olyan mint az éhség, ha ki vagy éhezve ,mindenhol kaját látsz és kívánsz,nem tudsz mit tenni. Ott az az érv hogy aranyos meg lehet szeretni,gügyörészni neki, meg addig is lefoglalja magát valamivel..

A túrót nem fogok tudni neki jó tanácsot adni. Pontosan tudom mit kellett volna másként csinálni. Be kell törni a legnagyobb pofájú hülyegyerek orrát. Azt kell csinálni. Egy gyerek nem büntethető, mit kap, igazgatóit? Egy vicc az egész.

Én a gyerekemet arra fogom nevelni, hogy legyen jó ember, de ha primitív idióták csesztetik álljon ki magáért!

"Kedves utolsó, nem akarlak még én is bántani,"

Ez pedig rohadtul nem igaz. Nem tudsz rólam semmit, azt sem tudod milyen szülő leszek és változtam-e az évek alatt, csak szimplán bele akartál rúgni valakibe, és én könnyű, földön fekvő prédának tűntem. Arról sem volt lövésed sem, hogy milyen szülői elveket vallok.

Mindenesetre a gyerekemből semmi esetre sem akarok olyan embert nevelni, mint amilyen én vagyok.

22 éves vagyok és bírom a gyerekeket. Ismerősök öccsével/unokaöccsével is elvagyok.

22 évesen még nem akarok gyereket, mert fiatal vagyok és még az anyagi háttér sincs meg a dologhoz. + elég nehéz olyan nőt találni, aki képes normális anyává válni.

Aki pedig azt írja, hogy a gyerekek idegesítőek, az nem nézett még körül? :D A felnőttek sokkal rosszabbak. Egy gyerek olyan, amilyen a nevelése. Ha normálisan nevelik, nem idegesítő. Ha nem törődnek vele és csak nyűgnek érzik, akkor persze, hogy idegesítő lesz...