Gyűlölöm a kutyákat! Mit csináljak?

De igazad van, utolsó. Lihegnek, vartyognak hangosan, ahogy a kifér a torkukon, a városban sétáltatják őket szájkosár nélkül, sportolni, futni, nem lehet mellettük, mert belekapnak az ember lábába. De utálom őket.

Én is gyűlölöm a kutyákat.

30-assal egyet értek. Nem szeretem a kutyákat, főleg nem lakásban. Piszkosak és mégiscsak allatok. Ha valakinek kell a velük járó nyűg, akkor csinálja, de ne zavarjon vele másokat. És a minimum, hogy szedje össze utánuk a szart. A fűből is, ott sem "fér el".

Gazdátol függetlenül, a kutya ugat mindenre, amely potenciális veszélyt jelent számára és jelez emiatt. Amelyik kutya nem ugat, az kényszerítve van rá, tehát félelemből teszi, avagy jutalomért hallgat a gazdája szavára. Ez utóbbi rendkívül ritka. Gazdától függetlenül, a kutya kevésbé tiszta állat, önmagára igénytelen, csak is a gazdáján múlik a tisztasága. Gazdától függetlenül, a kutya bármit elfogyaszt, az ürüléktől a műanyagig. (Megjegyezném, a disznók válogatósabbak, mint a ők). Gazdától függetlenül, a kutya irigy, képtelen elviselni, hogy ő ne kapjon a simogatásból, ajnározgatásból, ha egy térben vele egy másik állatnak kijár, ezért szűkölve belerondít más ember-állat kapcsolatba. Amennyiben ezt nem teszi, az a kutya vagy félemlítve van, vagy betanítva és várja a jutalomfalatot. A kutya szerintem visszataszító állat és csak akkor nem válik azzá, ha az adott gazdája borzasztó nagy munkával megneveli, majd a kutya életén át szinten tartva foglalkozik vele. Tapasztalataim szerint ez a viselkedés a gazdaktól nagyon ritka. Senki se tökéletes, se a kutya, se a gazda, de éppen emiatt nem okolható teljes mértékben sem a kutya, sem a gazda, csak kivételes, majdnem olyan ritka esetekben, mint a rendkívül jól nevelt és tartott kutyásoknál, ugyanis van hogy sajnos a kutya nevelhetetlen, de van hogy a gazda teljesen képtelen a kutya nevelésére. Ezek szélsőséges esetek, de az nem, hogy sokan vannak akik írtóznak a kutyáktól, mint mások a pókoktól, kígyóktól például, viszont a mi társadalmunkban a kutyatartás nagyon magas arányt képvisel, emiatt azok, kik utálják az ebeket, eléggé kiszolgáltatott helyzetben vannak, tele mindenféle egyedi esetekkel ez ügyben.

33-as vagyok és látom hogy hogy lepontoztak :D Elismerem, a 30-as akire hivatkoztam, kicsit szabadszájú volt, de én szerintem semmi bántót nem írtam, csak az elvárható minimumot. Milyen sértődékenyek az emberek manapság...

Én sem szeretem a kutyákat, a macskákat igen, gyerekkoromban volt sok macskánk és kutyánk is, akkoriban sokat játszottam velük. Házban laktam a szüleimmel, az állatok kinti állatok voltak. De valahogy felnőttként nem kellene egy háziállat sem, igaz lakásban lakom, és én egy lakásban nem tudnék elviselni állatot. Szerintem egy állathoz méltó élethez hozzátartozik az is, hogy az az állat állat módjára él, nem pedig egy lakásba bezárva. Az én véleménye: a világ nagyot változott. Az emberek manapság sok problémával küzdenek lelki és más eredetűvel is. Amit én tapasztalok, hogy nagyrészt a kutyatartás egyfajta kompenzáció lett az emberek részéről, hiszen sokan már nem akarnak gyereket, inkább egy állatot antropomorfizálnak, ezzel maguknak akarnak bizonyítani, hogy ők azért milyen jó emberek. Sok ilyen embert ismerem, aki szinte emberként kezelte a kutyáját, és szinte kivétel nélkül lelkibeteg emberek voltak. 10 évesen én is felöltöztettem a macskáimat, még matekórát is tartottam neki, meg voltam játékból kutya-macska kozmetikus is, meg még sorolhatnám... Az a baj, hogy manapság felnőtt emberek csinálják ezt kemény pénzeket kifizetve, amit én gyerekként játszottam. Belőlem egy jó ideje ez az egész egyfajta undort vált ki. Szerintem a dolgoknak megvan a maga rendje és én ezzel a hatalmas kutyamama/papa divattal nem értek egyet, ők mégis csak állatok.

Én konkrétan okádok a kutyáktól...brit cicával élek ő az életem❤️