Miért vész ki az emberekből az önfeledt boldogság felnőttkorra?

mert felnőttkorban már max szimpla boldogság van és nem önfeledt.

mert a gondok valahogy minden nevetés mellett megmaradnak, tehát arról nem tud az ember önmagáról megfeledezni, max ha iszik.

Többet ér a bánat,mint a nevetés,

Ha a szomoru arc mellett jobbá lesz a sziv.

"a gyerekek önfeledten tudnak nevetni mindenen"

Mert ők szabadok. Nem kell robotolniuk a puszta életben maradásért a szalag mellett vagy aktát tologatniuk és nárcisztikus főnökük sincs akinek a hülyeségét el kéne viselniük. A legtöbb dolgot amit tesznek azért teszik mert mert az érdekli őket, nem pedig azért hogy a társadalom (vagy az anyjuk-apjuk) leszálljon végre róluk. Köztük még vannak igaz barátságok, a felnőttek csak színlelik ezeket.

A gyerekek még ki merik fejezni az érzéseiket, míg a felnőttek leszegett fejjel élik túl a napokat. Úgy élnek mint a kisnyugdíjasok hogy aztán valódi kisnyugdíjasok lehessenek (ha addig egy Quaestor-féle cégben el nem tűnik a megtakarításuk). És ezek a felnőttek várják el hogy a gyereke(i)k követendő példaként tekintsenek rájuk miután ilyen világot építettek nekik.

Az emberek többsége a buta.

Én igaz nem vagyok annyira öreg (22-leszek idén) de amióta dolgozom minden napom leszegett fejjel idegàllapotban voltam (najo nem mindig).

Nem egész egy hónapja jött ràm egy olyan dolog hogy önfeledt boldogsàg, azt csinàlom amit szeretek,nevetek mindenen, kifiguràzok mindent, ma példàul egy szem szőlővel megdobtam a munkatàrsam,meg nézem a poharam benne az üdítőmmel és csak úgy elkezdek röhögni, majd elmesélem a többieknek milyen gondolatom tàmadt és röhögnek ők is.

Jah meg tàncolgatok meló közben , .

Higgyétek el, el kell engedni a dolgokat és csak élni, .

Én is most gondoltam bele...4éve dolgozom...nem hittem hogy ilyen régóta, néha el is felejtem hogy 22 vagyok.