Az igaz hogy minél negatívabban állunk hozzá mindenhez akkor kisebb a csalódás ha nem sikerül de nagyobb a siker élmény ha igen?

Én ilyen típus vagyok és nálam bevált:) habár hosszú távon nem ajánlatos, ugyanis érzem, hogy elromlott bennem valami. Igazából semminek sem tudok örülni, közömbös vagyok szinte majdnem minden iránt. Szomorú is csak ritkán vagyok, hiszen úgyis a rosszabbra számítottam:) ez a személyes véleményem

Hát van benne valami... Viszont így sokkal kisebb a motiváció, és kisebb az esélye a sikernek.

Nem hiszem, hiszen ha negatívan állsz valamihez, tehát eleve csalódást remélsz, az már önmagában egy rossz lelkiállapot. A siker pedig nem lesz nagyobb pusztán azért, mert beteljesül. Sztem ha az ember pozitívan áll hozzá a dolgokhoz, akkor sokkal könnyebben bevonzza a jó dolgokat. Pozitívat sugároz mások felé, motivált, tesz a céljaiért, kitartó, akkor az előbb utóbb meghozza a sikert. Olyan pedig nincs, hogy valaki állandóan sikeres, egy normál ember teljesítménye hullámzó.

Én értelek de az a baj hogy minden embernek csalódnia kell párszor ami kikerülhetettlen és ha negatív vagy akkor is csalódsz legyél pozitív és akkor csak a jó dolgokat veszed észre csalódsz de nem akkorát mint negatívan

Igaz, de a mindennapokat nem így kellene élni. Kivételes esetekben persze talán még ez a jobb hozzáállás.

Én ezen az elven élek, és amióta ezt teszem, sokkal kevesebb a hullámvölgyem, mert a sikertelen dolgokon már meg se lepődöm.

Henry Fordot idézem: akár azt hiszed, hogy meg tudod csinálni, akár azt, hogy nem, igazad van.