Megözvegyülés vagy szakítási csalódás a nagyobb trauma?

Egyértelműen a megözvegyülés! Még ha esetleg már rossz is a kapcsolat,egy normális ember nem kívánná a párja halálát,hanem ugye inkább szakít.

Részemről sokkal nagyobb fájdalom lenne, ha elveszíteném. Sok év házasság után az annak a nőnek a másik fele volt a férje. Képletesen olyan, mintha lebénulna a fél oldalad...

azért ne hasonlítsuk már össze a kettőt...először is egy szakításhoz, illetve egy kapcsolat zátonyra futásához MINDIG 2 ember kell, míg az özvegy abszolút vétlen. másodszor a halál visszavonhatatlan és végérvényes, harmadszor meghalt egy ember, ez mindenképp tragédia. aki egy szakítást ugyanannyira értékel mint egy halálesetet, sőt, súlyosabbnak gondol, annak elég sötét lelkivilága lehet.

Amikor szakítok valakivel nekem rövid távon sokkal jobban fáj, mint egy haláleset. Gondolom épp azért amit mondasz. Az élet körforgása, a természet rendje, stb... A különbség szerintem az lehet, hogy annak az embernek aki elhunyt, a hiányát senki sem pótolhatja. Hatalmas betöltetlen űr marad utána, ami hosszabb távra szól. A csalódást élő személyben az ember egy idő után kiheveri. Jön más, akit szerethet, aki őt is jobban szereti. Ki tudja, talán egy jobb ember. De ha valaki úgy megy el akaratán kívül, hogy szeret minket, akkor nem találunk többé olyan embert aki jobb nála, és akiről úgy hisszük jobban szeret minket mint az a személy akit elveszítettünk. Maximum egy olyan aki megközelíti őt, a nyomába ér. Szerintem akit szerettünk és meghal, az már örökké pótolhatatlan marad számunkra. Szép emlék persze, ez jó. De keserű érzés és igazságtalannak tűnik az elvesztése. Hiszen soha többé nem láthatjuk, nem hallhatjuk a hangját, nem néz újra a szemünkbe. Nincs ott hogy vigyázzon ránk, pedig tudjuk hogy megtenné. Az sincs ott hogy vigyázzon ránk aki elhagy, de róla tudjuk hogy nem is akar ott lenni. Ebben ez a fájdalmas, de ez elmúlik úgyis idővel. Elnézést mindenkitől a zagyva fogalmazásért, még nagyon reggel van nekem:) Szóval én arra szavazok, hogy szerintem megözvegyülni rosszabb úgymond.

Szerinted mégis melyik lenne nagyobb fájdalom? Eddig a pillanatig nem hittem, hogy e bárkiben is felmerülhet kérdésként, de látom, vannak ilyen hülyék is...

Én nem hasonlítanám össze a kettőt v. hármat.Mégpedig azért mert tegyük fel haragman váltok el:Akkor egyértelműen könnyeb a felejtés mert haragszol rá,ha csak kiszerett belőled az már rosszabb hiosz vissza akrod szerezni, sőt ott a lehetőség h. megkeresed,felhívod,vagy többször találkoztok és ez megnehezíti a felejtést.Ha pedig meghal,akkor persze az fájdalmasabb,mert végleg elveszítetted a másik feled,de talán könnyebb elfelejteni si,hisz nem áltatod magad, azzal h hívogatod és keresed a neten, az utcán h. vajon mikor látod újra.Persze zsa* érzés és lehet orvosi segítség kell h. lelkileg ne menjen az "áldozat" egészségére,de aki hisz pl.a mennyországban akkor azt nyugtathatja h. majd úg yis találkoznak és legalább tudja h. szerette valaki és aki várni fogja

Utolsóval nem értek teljesen egyet. Váltam már el valakitől haraggal és nagyon nem könnyítette meg a dolgot hogy haragszom rá. Addig ugyanúgy nem tudtam felejteni amíg meg nem bocsájtottam. Attól hogy haragszunk valakire még rohadtul fáj az árulása. Legalábbis nekem így volt. 2,5 év volt mire kihevertem teljesen. De ez bizonyára egyénfüggő is.

Ezt csak akkor tudod eldönteni, ha mindkét helyzetet átéled. Akkor majd látni fogod, hogy mennyivel fájdalmasabb a halál a szakításnál. Addig marad a filozófiai bizonygatás a szkítás mellett, mert lám: azt átélted már és tudod milyen.