Volt egy nagyon rövid kapcsolatom. Sajnos rám nagyobb hatással volt, mint a másik félre. Tartjuk a kapcsolatot, de vajon csak udvariasságból válaszol nekem mindig?

Kb 2 hónapig jártunk. Szokásosan alakult. Az elején tetszettem neki nagyon, lelkesedett, majd mikor már közelebb kerültünk egymáshoz vhogy eltűnt a lelkesedése, aztán azzal szakított velem, hogy nem lett szerelmes. Láttam rajta, hogy rosszul érzi magát a helyzet miatt, nem akart kihasználni stb..., persze én mondtam, hogy nincs semmi gond, de valószínűleg rajtam látszott, hogy én viszont szerelmes lettem.

Mindig nagyon jókat beszélgettünk, rengeteg gondolatot indított el bennem mindig. Azóta is folyamatosan levelezgetünk. Persze ezek a levelek már sokkal távolságtartóbbak és a kapcsolatunkról nem is esik szó, hanem inkább egyik gondolat követi a másikat. Sokszor vagyok úgy, hogy megfogadom magamban, hogy most már nem válaszolok vissza, befejezem a levelezést, de persze nem bírom ki. Ő mindig válaszol, ami azért furcsa, mert azért vmi oknál fogva mégse lett belém szerelmes, mégis ő szakított... Lehet csak udvariasságból, vagy csak lelkiismeret furdalásból válaszol mindig.

Mit gondoltok! Fiúk, ha ti szakítotok vkivel azért még a gondolataira kíváncsiak vagytok?

Köszönöm előre is a válaszokat!

Én 24/L ő 29/F