Mit csináljak, ha egyáltalán nem szeret senki?
Persze családon kívül. 'Barátoknak' csak akkor vagyok fontos, ha szükségük van rám. Suliban alig hagynak megszólalni, ha én beszélek egyből leszólnak, például ha a helyes választ mondom csoportos feladatnál sose azt írják, pedig általában mindig helyes. Semmi önbizalmam, már suli előtt se volt, de most még rosszabb. Nyáron senki se keresett, pedig jó nyarat szerettem volna. Egyre szarabbnak érzem az életet. A testvéreim népszerűek, csak én vagyok ilyen nyomorék. Próbálok normális lenni, külsőleg átlagos vagyok, viszont ha hozzám szólnak néha befeszülök és csak eldadogok valamit. Utálok élni, és magamat is utálom, hogy ennyire életképtelen vagyok. Mit csináljak?
15/L
válasza: válasza: válasza:magadat szereted?
1 ahol, hogy szeressenek szeretetre méltónak kell lenned.
2 nem az kell, hogy valakivel legyél, aki jó veled, szeret.téged, hanem az, hogy te legyél jó magadhoz, szeressed magad, tudd magadat boldoggá tenni (nem a maszturbálásra gondolok, mint megannyi troll)
válasza:#2 már miért ne lenne értelme élni?
Az az életed értelme amit adsz neki!
Mert ha csak másodszereplő vagyok az életemben, nem az érdekel, hogy mi a jó nekem, hanem mi felel meg másoknak. Ezt nem olyan könnyű csak úgy leszarni. Próbáltam, de nem ment. Néha félek mások előtt enni, járni, elgondolkodom, hogy hogy válaszoljak, vagy hatszor átgondolom a hangsúlyozást mielőtt megszólalok. Így csak szenvedek, meg görcsölök a dolgokon, szóval sok értelme nincs.
Próbálok kedves lenni, vagy szerethető de az osztályba is pont azokat bántják, aki a legrendesebbek. Én meg csak egy szürke kis egér vagyok és kussolok, semmi élet nincs bennem sulis napok.
Köszönöm a válaszokat, és virtuális ölelést küldőnek is, hogy nagyon aranyos.❤
válasza:Legjobb megoldás hogy ha új társaságot keresel.
Bátyám party fotós egyszóval rengetegen ismerik az országban,engem meg még a városba se ismernek olyan sokan.De ez így van jól.
válasza: válasza:Ha kaptál egy olyan választ,amit jónak gondolsz,akkor írj rám,mert ugyanez a helyzet.Csak én már 19 éves vagyok.
19/L
Szia!
Ugyanez volt velem a helyzet, de leküzdöttem ezt az elhanyagoltságot! Nagyon egyszerű!
Rengeteget töprengtem ugyanezen a dolgon, hogy mit csináljak. Rájöttem, hogy csak meg kell nyílni egy nagyon kicsit minden ember felé. A reakciókból egyből kifogod szúrni, hogy ki az, akit teljesen hidegen hagysz, és ki az, akinek egy kicsit felcsillan a szeme.
Na én megtaláltam azt az egy embert, akinek felcsillant a szeme (hozzáteszem ő is ugyanolyan hányatott sorsú volt, mint én)! Együtt lógtunk folyton, jobbnál jobb dolgokat csináltunk, és szépen körénk gyűlt még 2 ember. Na mi most így alkotunk mostmár még egyel kiegészülve egy 5 fős csoportot, akik elég komolyan meghatározzák a környezetüket, és ezek által elég sokan tapadnak hozzánk (bár személy szerint a "piócák" eléggé zavarnak). Remek kis társaság lettünk, feltételek nélküli barátság :)
Csak annyit kell tenned, hogy erőt veszel magadon, és megnyílsz :) Hidd el, elsőre hihetetlen nehéznek tűnik, de utána visszagondolva hihetetlenül könnyű :)
Ha kételkedsz, hogy ez sikerülhet, akkor csak gondolj bele, hogy nekem sikerült, és én mélyebb gödörből indultam, mint te :) 16/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!