Miért van az, hogy azt veszem észre, hogy velem senki se szeret beszélgetni?

Előre is szólok, hogy lehet, hogy Te más cipőben jársz.:-)

Én is elmondhatom ugyanezt magamról, mint amit Te leírtál, viszont én azt látom, hogy ez belőlem jön. Tulajdonképpen én nem vagyok kíváncsi az emberekre. Úgy szoktam emlegetni ezt a jelenséget, hogy a "remete" korszakomat élem. Lehet, hogy először nem kellemes ezzel szembenézni, mert azt gondolhatjuk, hogy máshogy kellene éreznünk, viselkednünk, stb., de a megoldás számomra mégis az volt, hogy megkerestem magamban a dolgok forrását. Meg is találtam, és megbékéltem vele, hogy most ez van, és kész. Ez a korszak is el fog múlni, ahogy minden más.

Egyébként a pszihológia is azt mondja, hogy a saját tudatunk tartalmát vetítjük ki a környezetünkre.