Senki se szeret. Egy magányos szingli vagyok szüleim nem szeretnek, 11 vagyok, fiú és már gondolkodtam hogy öngyilkos leszek. Vélemények?

* első vagyok... érzésre a 11 éved elírás (mivel írod , hogy szingli vagy), módosítsd a számokat, és rájössz, hogy még kevesebbet kell várnod, hogy a saját kezedbe vedd az irányítást az életed felett, és az lehess, aki akarsz lenni! Mindig megéri élni!

Most azért mert elpáholtak lolba még nem kell sírni, kezdesz egy új meccset.

11 évesen nem "szingli" vagy, hanem gyerek. Szépen olvasd el a következő tanévre a kötelező irodalmat (remélem még van ilyen) inkább. 11 évesen szingli, persze... Csodálom hogy apád még nem adott egy akkora pofont, hogy a fal adja a másikat. Így siránkozni a fürdősku.rvák szoktak, nem a fiúgyerekek.

Ezért? Na ne viccelj már... Anyám engem sem szeret(vagy legalábbis nem képes kimutatni,mert mindennap elhord mindennek,meg mondogatja hogy el lehet költözni),apámmal megvagyunk,de kb akkor látom ha én megyek,és nagyritkán otthon van.Én is szingli vagyok,és sosem jártam még senkivel.Voltam szerelmes,pont nemrég,a fiúnak én sem kellettem,majdnem egy évig mondhatni szenvedtem miatta.Nem mondom,néha volt hogy nagyon rossz volt,és írtam én is ilyeneket a naplómba hogy lehet jobb lenne meghalni,meg hogy meg teszem stb...(Anyám egyszer elolvasta,kikürtölte,a srácnak is,utána aki tudta,mind komplett hülyénk nézett,gondolhatod milyen érzés volt...Habár tulajdonképp szerintem is hülye voltam,úgymond szégyenlem is ezt).De ez a gondolat tartott kb 5 percig,mert rájöttem hogy nagy hülyeség,és csak átfutott.De igazából a tiéd is,meg az enyém is ilyen tini szerelem volt csak,persze ez is fájhat nagyon,de ha ennyit nem bírnánk ki,akkor később,érettebben ha nem kellünk valakinek,öljük meg magunkat? Hát nem,ennyit senki nem ér hogy megöljem magam miatta,ezt azóta mindig szem előtt tartom.Ne legyél öngyilkos ezért.Tudod fél éve még szenvedtem emiatt a fiú miatt,az iskolában cseszegettek,barátaim,de még csak haverjaim se voltak senki,és nem hittem hogy valaha jobb lesz.Most sem csupa boldogság az életem,sőt,barátokat még nem találtam,de megismertem úgy embereket,akivel néha összefutunk,jól érzem magam,és azt hiszem ők is velem.Igaz,ők is elhagyhatnak bármikor,de és? Akkor majd találok újakat,mert mindig lehet,és tudom hogy egyszer lesznek igaz barátaim is,nem csak ilyen haverok.Ha valamiről akarsz beszélni,írd ide vagy privive.15/L

*privibe

Kedves Kérdező! Egy tizenegy éves kisfiú vagy, nincsen barátnőd és abban a tévhitben élsz, hogy a szüleid nem szeretnek. Bravo! Először is, mit képzelsz? Minden épp eszű szülő szereti a gyermekét, akármilyen is az. Attól még, hogy keményebben, és szigorúbban bánnak veled, az nem azt jelenti, hogy nem szeretnek, csupán azt, hogy aggódnak érted és megakarják mutatni, hogy mi a helyes és mi nem. Viszket a segged? Basszus, egy 14 éves lány vagyok és még mindig nem volt egy "NORMÁLIS" párkapcsolatom. Nem csókolóztam még, és őszintén szólva, én is vágyom rá néha. Egy srácra, aki majd... lényegtelen. Öngyilkosság? Értem, ha magányosnak érzed magad, mert nem kapsz elegendő szeretet de muszáj erősnek maradnod. Annyi minden van ebben a világban, amiért érdemes élni. Ha még vársz pár évet, utazhatsz szerte a VILÁGBAN! Meghódíthatod a kontinenseket, és foroghatsz az élettel. Találhatsz magadnak egy lányt, akibe beleszeretsz és elveszed feleségül. Lehet saját házad, családod és karriered. Művészeteket, kapcsolatokat, kalandokat és új tapasztalatokat szerezhetsz! Annyi lehetőség van... Nem éri meg eldobni mindezt... Én is erre vágyok. Kalandokra, hogy kirepüljek a fészekből és körbeakarom utazni a világot! Szeretnék egy srácot, akivel szerelmesek leszünk egymásba és egy tökéletes helyen otthont alapítani. Bár, bevallom mi most költözünk ki az Egyesült Királyságba, és emiatt talán túl könnyen írom ezeket a sorokat... De VÁRJ! :) És élvezd az életet, mert ebben a korban, mint amiben te vagy a legkönnyebb... Na puszi :*

Hallod 11 évesen tényleg nem "szingli" vagy sem "magányos" hanem gyerek. Maximum egy figyelemhiányos gyerek.