Nincs semmim. Nem szeretek senkit. Engem sem szeret senki. Értelmes életem? Az sincs.

Sosem mondta még senki sem nekem hogy szeret, nem is fáj ez annyira, ez a természetes nekem, de azért szeretnék érezni végre én is..szeretnék szeretni valakit. De nem megy. Minden emberben próbálom csak a jót meg látni, de mindenki csak csalódást okoz és senki sem szeret...mindenki csak a saját érdekét keresi.Bárcsak még lennének igazi emberi kapcsolatok...

Néha úgy érzem, őrült vagyok. (lehet csak azért mert anyám mindig ezt mondja rám) Van egy képzeletbeli barátom akivel mindig beszélgetek, nem hangosan csak a fejemben. Ha ő nem lenne..az nagyon szar lenne. Nem tudod mi van velem, semmi értelme nincs az életemnek..eddig mindig én öntöttem lelket másokba, de én már nagyon kezdek ki fogyni az életből..azt senki nem veszi észre, hogy én min megyek keresztül. Az életem olyan mint a mocsok.