Nem lenne Szép, ha egy Békés, Egyesült és Szerető Társadalomban élnénk, agresszió, gyűlölet, egó korlátai nélkül?

Ajánlok pár filmet:

Így végezné az általad elképzelt világ:

A burok, A beavatott.

Így lehetne megvalósítani:

Elysium

Nem lenne szép. Igenis az embereknek kell a harc és az ellenségeskedés egy bizonyos szintig. Sokan azért lesznek depressziósak, mert látják milyen jól megy a másiknak, sokakban az ébreszt büszkeséget, hogy nem olyanok akik megalázkodnak, a hadsereg pedig sok mindenkiből embert farag. (Aki már eleve az annak nem kéne).

A betegségek viszont a leg kártékonyabbak az emberiségre, szóval azok nélkül mindenképpen szebb lenne a világ.

"Igenis az embereknek kell a harc és az ellenségeskedés"

Igen, ez a hiba, ezt lenne jó valahogy kijavítani. Szilárd meggyőződésem, hogy kultúrafüggő ez is. Ha a tévéből a szép és a jó ömlene ennyire, ha a közoktatás nem fiktív, egymegoldásos feladatokkal fárasztana, hanem inkább a napi (nagyrészt simán csak emberi) skillek lennének sokan, ha mozgással és étrenddel az egészséges zónába sikerülne hozni mindenkit, akkor két-három generáció után jóval nagyobb kuriózum lenne bűnről hallani, és kényszeríteni se kellene senkit, hogy ember módjára éljen.

Nekem sikerült nagy utat bejárni ezzel kapcsolatban. Nyilván nem változtathatsz meg senkit, egy gyereket se. Csakis ő változhat. Viszont mégiscsak manipulálható még olyasmire is, ami neki rossz, és kapja is az ívet rendesen, ahogy mindannyian. Gondolom ugyanezzel az erővel manipulálhatók vagyunk jóra is, sőt. Valahogy a nyer-nyer "áru" mindig könnyen "eladható", ha hiteles az "eladó". Utólag nehezen is hiszi el az ember, hogy ugyanaz történt, mint amikor hülyeségek megvásárlására manipulálják, függőségbe hajszolják, önértékelési zavarok egész sorának magvait ültetik belé, majd ápolják serényen, amíg csak él...

Mindenki képes megértőbben állni elsőre bosszantó dolgokhoz. Mindenki képes megszokni, hogy kérdez támadás helyett. Mindenki elég eszes ahhoz, hogy felfogja, hogy ez neki is sokkal jobb, mert ez vezet a kívánt eredményhez, a harcból pedig csak nyomor lesz.

Ez a nézet, hogy az ember eredendően agresszív, a kultúránk manipulációjának eredménye. Természetesnek tűnik, mert mindenütt, mindenkinek offenzív az első reakciója, és a legártatlanabb vagy épp legkonstruktívabb dolgokat képesek támadásként értelmezni. Az igazság az, hogy gyerekek közt is sokan megússzák elég sokáig a meghülyülésnek ezt az alattomos formáját. Eleve nyugodtabb kultúrkörökben alig akad agresszív kiskrapek, ők is inkább átmenetileg olyanok, aki meg "velejéig" erőszakos, azt nagyon magára hagyják. Ilyen környezetben azért kiderül, hogy nem specialitásunk az agresszió, nem szeretjük látni se a szenvedést. Az erőszak azzal szül erőszakot, hogy erőszakos emberre lehet haragudni őszintén. Szelíd emberre ténylegesen megharagudni egyáltalán nem egyszerű, ha tudjuk róla, hogy tényleg a légynek se akar ártani, sőt, ellenkezőleg, minél több jót akar mindenkinek. Harag nélkül meg ki a rosseb akar agresszív lenni? Nyilván van ilyen is, de lássuk be, ők már el vannak veszve eléggé.