Mit lehet tenni egyre csak fokozódó agresszió, gyűlölet és idegbaj ellen? Szerintem nálam eléggé súlyos, de nem találok rá megoldást.
Soha nem voltam egy nyugodt, gyerekkoromban sem. Tanult és örökölt idegességem van és ez csak fokozódik és nem tudom, meddig. Gyűlölködök folyamatosan, idegeskedek folyton és szidok mindent. Ez minden nap, már minden órában előfordul. Egyedül lakom albérletben 1 éve és a hétköznapjaimban nincs kihez szólni, akinek a társasága érdekelne is. Laktam már társasággal, az borzasztó volt. Mindig egyedüllétre vágytam albérletben és ennek örülök, hogy sikerült ilyet találnom. Ez az egy boldogít. Munkahelyen (gyárban) idegesít a sok nő, pedig lány vagyok, 24 éves. Lányokkal soha nem jöttem ki, az igaz. Mostanában nagyon zavar a női nyávogás, az az igazi nőies beszélgetés. Nem tudok beilleszkedni közéjük, mert nem szeretek pletykálni, nem érdekelnek a sztárok élete, a különböző tv műsorok, amiről, ha nekiállnak beszélni, csak úgy belelendülnek. Zavar, ha az utcán megyek és sok ember mászkál körülöttem. Van barátom, de vele másfél hetente egyszer találkozunk, pedig itt lakik egy hányásra tőlem szinte. Zavar a tudat, hogy nem mesél soha semmit, mi történik vele, mit csinált. Általános dolgokról beszél csak, ami engem nem annyira érdekel, mint a részletek. Persze, ha barátnőkkel elmegyek valahová és facebookon lát valami kiírást, egyből rákérdez, hogy mi az, mi történt. Nincs az ismerőseim között, mert régebben kitörölt, de az anyjáéról nézegeti az oldalam. Ma meg holnap teljesen egyedül leszek, mert senki nem ér rá bármit csinálni. Húgomnak, barátnőmnek ott van a barátja, hétköznap meg húgommal ellentétes műszakban dolgozunk. Nincs kihez szólni, lassan elfelejtek beszélni is. Tele vagyok agresszivitással. Melóhelyen sok az okoskodó, mindenbe beleszóló, magát tökéletesnek gondoló nő. Ezekkel szóba sem állok, ezért is én vagyok a bunkó. Ha beszélgetek velük, akkor azt hiszik, mert fiatalabb vagyok, akkor hülye is. Inkább kihagyom. Van egy csaj, aki 1 hónappal idősebb nálam, ő is olyan, aki azt hiszi, hogy nagyon tapasztalt és próbál folyton okosabb lenni. A velem egy idősekkel se tudtam soha barátkozni. Rájöttem, azokkal tudok jól meglenni, akik idősebbek nálam, de fiatalosak.
Örülök, hogy egyedül lakom végre a lakásban, nagyon is. Jobb, mint máshoz alkalmazkodni, ki sem bírnám már. Melóhelyen, ha csendben vagyok, dolgozom, sokat gondolkodok és ideges leszek. Mindenki a sportot ajánlja, de járok edzőterembe. Reggelente is sokszor agresszíven ébredek.
Ide nem jelenthetem be magam, így nem tudok helyben orvoshoz menni, dilidokihoz. Lakcímem szerintihez meg drága lenne a jegy, majdnem egy ezres oda-vissza. Anyagilag nem állok úgy, hogy ennyit elkölthessek csak úgy. Van egy macskám, vele is sokszor idegesen beszélek, ha ész nélkül nyávog vagy a gépen mászkál, mikor olvasnék vagy írnék valamit, de nem bántom.
Azt szeretném, ha érne valamit, érdekelné valakit, mit csinálok, ne csak legyek, mint egy szardarab. Régen amikor jött a barátom, direkt olyat főztem, amit ő is szeret. Párszor leszólta pár kajámat, hogy sótlan vagy sok benne a zöldség. Szokott olyat is, hogy bezabált mindent, amit lehetett. Mostanában nem az ő kedvéért főzök, mert ki tudja, mikor jön hozzám és már letojom, mit mennyire szeret, azt csinálom, ami nekem jó. A sok leszólás, hogy jó lenne, ha lenne benne hús meg ilyesmi elvette ettől a kedvemet. Nem eszek már húst, egy ideig a barátom kedvéért ettem, de befejeztem. Nem ízlik, nem kell még a hal se. Ő minden nap húst-hússal eszik, otthon mindig ez van náluk. Egyen otthon nem, ha nem ízlik neki a főztöm? Nem fogadja el azt sem, hogy bélproblémáim miatt nem eszek fehér kenyeret és egyéb ételeket. Eszek néha olyat, amit nem kellene,de nem viszem túlzásba, ahogyan másnak a megszokott. Emberekkel a főzésről sem tudok beszélni, mert mindenki, ha megkérdezik mit csinál, akkor szinte mindig húst. Nem szólok be, ki mit eszik, nem szokásom, max elmondom, én mit fogok.
Senki nem fogad el engem, én miért fogadjak el másokat? Sokan vannak, akikkel nincs közös témám, nem tudok előtte úgy viselkedni, ahogyan nekem jól esik, meg kell játszanom magam, mint ha egy átlagos jó kislány lennék vagy háziasszony, mint ő vagy kedveskednem kell azzal, akit gyűlölök és meg tudnám ölni. Az emberek iránti gyűlölet elhatalmasodott bennem...
Az ember tarsas leny! TEhat elkell fogadnodd onmagad, es a tarsaidat is.
Onkontroll! Legyen hited es onbizalmad. Ne kritizalj mindenkit es mindig.
Fordulj szeretettel felejuk, de elotte kell, hogy onmagad szeresd, elfogadd!
A parodat elfogadtad, akkor fogadd el a tulajdonsagait, a szokasait,
azzal, hogy sotlannak talalta az etelt, meg nem bantott meg Teged, de Te mar annak veszed.
Fogadd el az embereket, alkalmazkodj, es legy turelmes!
Talald meg onmagad!
magadnak való ember vagy. Ennyi.
kreatív munkával le tudod vezetni a feszültséget. fess képet, írj verset, könyvet, csinálj zenét. Ha nem vagy ilyen típus, akkor nem tudok mit ajánlani, nekem ez működik.
Utolsó: szép kis történet...
Én az elmebajhoz közelítek inkább meg egy szívműtéthez, ha így folytatom. Amúgy is lyukas, így meg megterhelem mindennel, nem csak fizikailag. Mostanában úgy vagyok, hogy akit nem kedvelek (nem is fogok) és nem érdekel a pofája, ne szóljon hozzám és én sem kétszínűsködök senkivel, mert ha utálom, nem jó pofizok vele...
Egyre jobban zavar, ha hozzám érnek, akárki az, akár a barátom. Agresszív leszek és el tudnám törni a kezét.... Nem vele van a baj, hanem az elmémmel...
utolsó vagyok....
Egy kicsit azért nem ártana lazább legyél, ha amúgy is gond van a szíveddel, azért az egészséged ne tedd kockára... Küld el inkább a pasidat, ha ennyire nem tudod elviselni. Szívkatéterezésem az volt nekem tavaly, mert azt hitték valami nagy gáz van a szívemmel, mert folyton idegbetegeskedtem, és ritmuszavaraim voltak, meg 150-es pulzusom... Tök feleslegesen tettem ki magam ennek... (mondjuk 17 éves koromba az egyik szívbillentyűm volt lazább és attól voltak akkor ritmuszavaraim, de az helyrejött magától) De nálad azért durvább a helyzet. Ha ilyen gondjaid vannak, nagyon nem kéne mindenen felb@szd magad, a saját érdekedben, de ezzel te is tisztába vagy...
Lehet hogy tényleg nem ártana egy dilidoki neked... Én már nem hiszek benne, de neked lehet hogy segítene. Bár ahova én mentem először, a rendes sztk-s pszichiáterhez, az egy bunkó volt, 10 perc alatt kirakott és felírt valami hangulatjavítót, amit nem szedtem be sose. Kerestem inkább egy magán pszichologust, hetente 1x jártam 2 hónapig 6000/alkalom, és nemigen segített... Mondjuk én a pánikbetegségem miatt mentem. De ha lesz rá lehetőséged mindenképp keress egyet, hátha neked jó lesz. És vigyázz a szívedre :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!