Szorongás, stressz, dührohamok, agresszió? Valami nagy gáz van velem?

kb 10 hónapja pánikbeteg vagyok. Emellett mostanába nagyon sokszor veszem észre magamon, hogy iszonyatosan ingerült, és agresszív leszek, minden ok nélkül(?). A családomat, pontosabban anyámat alig tudom elviselni, mert amíg én 2 műszakba sz*opok egy gyárba, ahol utálok is dolgozni, havi 65 ezerért, ő reggeltől estig itthon ül a gép előtt, a házat megeszi a kosz, mert lusta takarítani, alig főz, sosincs itthon semmi kaja és engem csesztet, hogy azért, mert én nem adok neki pénzt. Simán elvárná, hogy havi 20-30 ezret adjak oda neki a fizumból, ugyanezt csinálja a nevelőapámmal is, miközbe ő folyton a betegségeire hivatkozva itthon ül és a számitógépet nyomja reggeltől estig sokszor. Ma reggel akartam enni, és mikor elővettem a kenyeret, hogy vágok belőle, idegbeteg lettem, hogy nem egyenesen volt utoljára vágva belőle, és nem tudtam egy rendes szeletet levágni, fogtam és be*basztam az asztal alá idegembe. Ha esténéknt hazajövök hulla fáradtan, éhesen a melóból este 11-kor, és azt látom hogy hegyekben a mosogatnivaló, főzve nincs, olyan idegbeteg leszek, hogy legszivesebben kitépném anyámat az ágyból, mert egy lusta féreg. Sokszor annyira felhergelem magam, hogy volt már, hogy odavágtam a földhöz ami épp a kezembe akadt, sokszor pedig rájövök, hogy kissé túldramatizálom a dolgokat. De nem tudok napirendre térni afölött, hogy én ne fürdödjek meg naponta 2x munkába menetel előtt, és egyszer utána, mert sok a vizszámla, sok áramot fogyaszt a bojler stb... Beszól ilyenekért is, holott a 7 kutyájának minden héten megveszi a 10 kilós száraztápokat, konzerveket, kutyaszalámit, minden szart... a 7 ezer ft-os Frontline bolhairtóról, meg az oltásokról nem is beszélve, hogy mennyi pénz.... És akkor olyanokon spórol, hogy a tesco-ból a leértékelt húsokat, meg felvágottakat veszi meg, amik már sokszor akkor romlottak és büdösek, mikor hazahozza. Egyszerüen úgy érzem néha komolyan, hogy legszivesebben egy olyat leb*sznék a saját anyámnak, hogy a fal adja neki a másikat, mert ilyen ostoba... És eszméletlen agresszív, idegbeteg leszek tőle, ami a pánikbetegségemen sem sokat javit, ettől is szenvedek már régóta, úgy érzem idegileg egyre lejjebb csúszok. Zabálom folyton a Frontint, minden nap gyomorideggel, meg szorongással megyek be melózni, és mellette durva szívritmus zavaraim is vannak, ha sokat hergelem magam... Néha anélkül is, de az ritkább. Költözni ennyi pénzből sajna nem tudok. De ha nem változik az életem, teljesen be fogok kattanni. Kimennék külföldre is ha tehetném, mert akkor is valószinű szar melót csinálnák, de akkor legalább nem havi 60-65 ezerért, de azt sem tudom, hogy birnám-e lelkileg, hogy másik országba, új környezetbe vagyok. Egyszer már megszívtam külföldi munkával... Örökké sírógörcseim vannak, teljesen el vagyok sokszor keseredve, a pánikbetegségem miatt is, teljesen be fogok kattanni így. Mit tanácsoltok? Pszichologusban már nem hiszek, egy vagyon költöttem rá, mikor pánikbeteg lettem, semmit nem ért. Az agresszív viselkedés mostanában újdonságnak számít nálam, és félek saját magamtól már. Anyám le se szarja, meg se érti a bajomat. Párkapcsolatom van, de csak hétvégente tudunk találkozni, mert szar a munkabeosztásom, meg ő is sokat dolgozik, és tanul... bár ez sem igazán szerelmen alapul inkább csak lelki társat találtunk egymásba................ Mit csináljak? Menjek pszichiáterhez? Nem akarok antidepiken élni, így is teljesen rá vagyok szokva a Frontinra, ha nem veszem be egy napig, rögtön érzem, hogy még idegbetegebb vagyok.