Ha 17 évesen nem szeretem a gyerekeket, később még lehet, hogy szeretni fogom őket?

Magukat a gyerekeket mondjuk aranyosnak tartom, de attól a gondolattól, hogy én az anyja legyek valakinek, a hideg is kiráz valamiért...Nem tudnám elképzelni magamról, hogy éjszakánként felkeljek vagy hatszor megetetni valakit, meg hogy állandóan ott kelljen ülnöm kb mellette, nehogy történjen vele valami. Ráadásul nem is jövök ki annyira jól a gyerekekkel, én nem tudok velük úgy beszélgetni, mint mások. Szóval nem hiszem, hogy valaha is anya akarnék lenni, de félek, hogy ezzel csalódást okoznék a szüleimnek, vagy hogy később, olyan 40-50 éves korom körül megbánnám..Vagy hogy a barátom emiatt elhagyna, mert vele egyszer beszélgettünk erről és azt mondta, ő majd később akarna gyereket...Később még megváltozhat ez? Vagy törődjek bele, hogy emiatt fog a barátom szakítani velem meg a családom is kiutálni?