Miért "kötelező" minden nőnek szeretni a gyerekeket?
Nem provokatívnak szánm a kérdést, csak érdekel.
Ezen az oldalon olyan sok megnyilvánulást látok, amikor megkérdezik az anyukák valakitől, hogy "van gyereked?" és az illető azt mondja, hogy Nincs, rögtön lesajnálás és utálkozás következik, ilyenek, hogy "hát te ne is szüljál..." stb.
És ha én azt mondom az ismerősöknek, hogy nem szeretnék gyereket szülni, mert nem szeretem a gyerekeket, akkor azzal jönnek, hogy "Hogyhogy egy nő nem szereti a gyerekeket?" Minden nőnek kötelező őket szeretni? Nem is az, hogy nem szeretem, rosszul fejeztem ki magam. Inkább csak nem érzem úgy, hogy nekem az az életem álma, hogy legyen egy gyerekem, szerintem nem is igen tudnék vele mit kezdeni. Egyszerűen csak nem érzem jól magam gyerekek közt. Nem tudom elképzelni magam anyaként. Ez tényleg olyan elítélendő, hogy ettől én már alja nő vagyok?
Nem állítom, hogy nem változhat a véleményem az évek során, de nekem most nem jelent egy gyerek akkora csodát amekkorát sok anyuka csinál belőlük. Ő is "csak" egy ember, aki az anyukájának jelenti a világot, de nekem csak egy kis hétköznapi sírós- hisztis, kicsit idegesítő gyerek.
Mondom, nem provokálni akarok, csak szeretném tudni, miért "várják el" az embertől, hogy odalegyen értük, amikor nincs, és miért kell képmutató módon aranyosnak neveznem őket, mikor SZÁMOMRA nem azok?
22/L
válasza:Gondolom akkor írják ezt, amikor valaki úgy válaszol, okoskodik egy kérdésben,hogy nincs gyereke!
Nem, nem kell mindenkinek szeretni a gyerekeket. Sőt szerintem szülni sem kell olyannak, aki nem akar. Nem mindenki anya-típus. Ezt el kell fogadni. Személy szerint nekem semmi bajom ezzel. Viszont amikor a gyermektelen barátnőm azzal jön,hogy hagyjam sírni a gyereket,mert erősödik a tüdeje, na az kiakaszt.
válasza:"Ő is "csak" egy ember, aki az anyukájának jelenti a világot, de nekem csak egy kis hétköznapi sírós- hisztis, kicsit idegesítő gyerek. "
Más gyereke nekem is. A sajátom meg ahogy írtad, a világot jelenti nekem. :) Pedig ugyanolyan rosszcsont mondjuk a boltban, mint 1 órája az ablaka alatt viháncoló kislány. De Ő más, Ő az én fiam. Akkor is imádnivaló nekem, mikor rosszalkodik.
Nem vagy elítélendő, van ilyen barátnőm is, találkozni se nagyon akar, ha velem van a fiam. Az ilyen nők is nők, emberek, mások vagyunk, máshogy gondolkodunk, ez van.
(Az anyák nem csodát csinálnak a gyerekükből, számunkra valóban egy csoda, ezt azért fogadd el. Ahogy neked más az életben a szép, jó, csoda, nekünk a gyermekünk.)
Köszönöm a válaszod, és örülök, hogy nem sértődtél meg, és megérted az álláspontom.
Természetesen én nem okoskodom bele senki gyermeknevelésébe. Azt meghagyom neki, az ő gyereke, ne ki kell nevelni, nem nekem :D Pont ezért nem szülök, többek közt, nem vagyok benne biztos, hogy jól nevelném.
Valószínűleg a sajátomat talán aranyosnak tartanám, de mi van, ha mégsem, és ő is csak egy gyerek lenne számomra, és nem "A" gyerek?
Szerintem az a gyerekkel szemben is kiszírás, ha egy olyan anya szüli, aki nem rajong érte, és nem tud vele mit kezdeni.
Sokan vágják a fejemhez (nem itt), hogy érzéketlen vagyok, mert nem akarok gyereket, és hogy hiányzik belőlem a gondoskodás.
Erről csak annyit, hogy a macskákat viszont imádom, és 15 éves cukorbeteg macskámról úgy gondoskodom, mint más egy gyerekről. Tehát az szerintem nem igaz, hogy érzéketlen lennék.
válasza:Tőlem soha senki nem várta el, hogy szeressem a gyerekeket. Nem nyaggattak ezzel fiatalon (bár később se).
S amúgy pár év alatt is sokat változtam, nem hogy több év alatt...
22 évesen még ordítani tudtam volna egy gyerektől. Váff...
Most meg van egy lányom, akit nagyon szeretek.
Tökre másképp látom már magamat, de ez nem jelenti azt, hogy odavagyok az összes gyerekért. Dehogy...viszont a sajátomat szeretem.
Régen el sem tudtam képzelni, hogy legyen gyerekem.
Na szóval változtam, még te is változhatsz.
Ha meg nem fogsz, és így maradsz, akkor ez van. Elmondod majd mindenkinek, furcsán néznek majd, azt ennyi. Éled tovább az életed. Nem kell magyarázkodnod senkinek.
Második: Megértem, hogy NEKI az, de miért várja el tőlem, hogy örömmel hallgassam a sztoriját arról, hogy mekkorát kakált a kisfia, mikor ez engem nem érdekel? És én vagyok bunkó, ha nem értékelem kellőképp. :)
Erre értem tőbbek közt a csodacsinálást. Attól, hogy anyunak én vagyok a gyereke, ő sem meséli el fenti ismerősnek, hogy én mennyit kakáltam tegnap :)
válasza:Nem gáz, ha most így érzel, 22 évesen még sokan vannak ezzel így. Valószínűleg változni fog az évek múlásával a hozzáállásod, ha meg nem, hát legfeljebb magadat fosztod meg a gyermekvállalás örömeitől, másnak nincs ehhez köze semmi.
Azért a nők 99%-ban előbb-utóbb akarnak gyereket, így vagyunk genetikailag kódolva. Szóval bőven lehet, hogy változik ez még.
Másik: ne abból indulj ki, hogy mások gyerekét szereted-e. Nem mindenki érzi jól magát gyerektársaságban, ettől még lehet nagyon jó anya, hiszen nem a más gyerekét kell szeretned, hanem a sajátodat, az meg úgyis úgy lesz, ha szülsz. Én sem egyformán viszonyulok minden kisgyerekhez - ugyanúgy vannak köztük szimpatikusabbak, hozzám közelebb állók és kevébé kedvelhetők, mint a felnőttek között is - de a sajátjaimat mindenekfelett imádom és ez a lényeg. Most várjuk a harmadikat. :-)
válasza: válasza:Megértem, hogy NEKI az, de miért várja el tőlem, hogy örömmel hallgassam a sztoriját arról, hogy mekkorát kakált a kisfia, mikor ez engem nem érdekel? És én vagyok bunkó, ha nem értékelem kellőképp. :)
Nyilván mindenki arról beszél, ami neki fontos. Egy menyasszony pl. hónapokkal az esküvője előtt, csak arról beszél.
Te meg lehet,hogy a macskádról, úgy hogy észre sem veszed!:)
Komolyan. Van egy ismerős, imádja a kutyáját és nem egyszer hallgattuk már órákig,hogy melyik tápra lett Macika allergiás és hogy milyen nyakörvet nézett neki a neten.
Most mondjam azt,hogy kit érdekel? De nyilván meghallgatom, mert tudom,hogy neki fontos.
válasza: válasza:Természetesen nem kötelező minden nőnek szeretni a gyerekeket, ettől még senki nem lesz "alja".
DE. Ebbe a kategóriába főleg anyukák írnak. Gyakran előfordul azonban, hogy néhány gyerektelen is idetéved, ami persze nem baj, de időnként olyan bődületes butaságokat tudnak írni gyereknevelési tanácsként, hogy az hihetetlen. Főleg a testi fenyítés ("nyugodtan verd szíjjal, nem lesz tőle semmi baja") meg egyéb fegyelmezési dolgok tekintetében ("Én háromévesen teljesen normális voltam, nem igaz, hogy a mai anyák képtelen megnevelni a gyerekeiket")
Két példa jutott eszembe. Az egyik egy kérdés volt arról, hogy a "mai anyák" miért nem tudnak nemet mondani a gyerekeiken. Kiderült, hogy az a kérdező problémája, hogy az ismerőse, miután munka után elhozta a gyerekeit az oviból, játszik velük, ahelyett, hogy "feltöltődne". A másik esetben meg egy szintén gyermektelen férfi arról próbált meggyőzni gyakorló szülőket, hogy a csecsemőt le lehet szoktatni a veszélyes tárgyak utáni nyúlkálásról úgy, hogy a kezére csapunk. Hiába magyaráztuk neki többen, hogy ez egy teljesen hatástalan módszer, többen próbáltuk eredménytelenül, nem hitte el. Ő jobban tudja, mert ezt olvasta.
Szóval nem azzal van a baj, amikor valaki nem szereti a gyerekeket, vagy neki magának nincs, hanem azzal, amikor ettől még feljogosítva érzi magát, hogy gyakorló szülőket oktasson ki a helyes nevelésről. De elhiszem, hogy Te nem ebbe a kategóriába tartozol. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!