Ti rájöttetek valamilyen nagy igazságra az élettel vagy valami mással kapcsolatban?

Valami ilyesmire...

"Aki látni szeretné a szivárványt, annak meg kell tanulnia szeretni az esőt."

1.Hiába a példabeszédek!

Az életnek úgyis az az értelme, amit az emberegyed maga ad neki!

2.A favágó dilemma: az utolsó fa!

A favágó lelkiismeretes és szorgalmas ember volt és szerette a munkáját, egész életében fákat döntögetett. Igen ám, de elérkezett az a pillanat, amikor elérkezett az utolsó fához. Itt megállt és gondolkodóba esett: most mit csináljon, mi volna a teendő?

- Vágja ki? Hiszen akkor nem lesz több munkája, amit nagyon szeretett és nem tud mit kezdeni a továbbiakban önmagával. Élete értelme is elvész ekkor.

- Hagyja meg a fát, ne vágja ki? Akkor viszont megint csak olyan helyzetbe kerül, mintha feladta volna a mesterségét és ismét nem tud mit kezdeni önmagával.

Komoly dilemma elé került tehát. Mit kezd ily módon önmagával? Mi lehet a valódi megoldás?

Ez történt:

a.) Fejszéjét a fa mellé támasztotta, mivel már nem volt rá szüksége.

b.) Magát pedig felakasztotta a fára.

Így minden probléma megoldódott.

#4 kiegészítése:

*Így minden probléma megoldódott. Igaz-e ez az állítás?

#4:

Nem nagy ügy! A fa terhelése csak időleges, mert a kötél előbb-utóbb elrohad és leszakad a néhai favágó maradványaival együtt. Ily módon ez is helyrejön végül és minden tökéletes. A fa pedig szaporodhat és újraerdősülhet a vidék, igaz kár, hogy csak azzal az egy fajjal. A semminél ez is több. Bár nem tudhatjuk, nem lapulnak-e a földben a többi kiirtott fának is magvai, amiből újra kikelhetnek, és akkor olyan lesz egy idő múlva a helyzetkép, mintha mi sem történt volna. Ebben az esetben csak a favágó fázott rá a tetteire.

Az igazi bölcsesség az hogy elfogadni a másik embert annak ami és nem akarni változtatni rajta semmit.

Nem tudom ki mondta de valahogy így hangzott ás ez nagy igazság! (Ne halat adj az éhezőnek hanem tanítsad meg halászni)

Az egyik legnagyobb igazság élményem ahhoz fűződik, mikor rájöttem, hogy sok külömböző ember "élet bölcsességei" a saját személyiségükkel függ össze, és hogy sokan úgy tekintenek arra a fogalomra, hogy "élet" mint valami titokzatos dologra, ami körülöttük zajlik, és nehéz megismerni, pedig elsősorban bennük van.

Minden egyes dolog, amit olvasok, vagy hallok azt a saját börőmön tapasztalva tudom igazán ismerni, érteni, mintsem távolról a logikáját fejtegetve.

A szerelemmel kapcsolatban meg az a legkedveltebb felismerésem, hogy nehéz észrevenni, amikor nem csak engem bántanak meg, hanem én is másokat.

Meg hogy a szerelmet értékelni kell/lehet, mert attól, hogy elmúlik vagy tönkremegy, mert az embernek az az illúziója, hogy "sosem volt igazi", hol ott az ember csak folyton változik.(sajnos)