Fogyásra hajlamos sorstársaim, ti hogy fogadjátok az alkatotokra vonatkozó negatív megjegyzéseket és téves feltételezéseket?

Ne foglalkozz vele,általában irigységből ered. Gondolj bele,hogy mit érez egy nő,akinek egész életében önértékelési problémái voltak,mert soha nem eszi azt,amit szeretne,soha nem tud emberesen jól lakni, mégsem fogy, kínozza magát diétákkal, bűntudata van egy csokitól. Aztán jövök én azzal,hogy vacsorázok 6kor egy pörköltöt, 8 kor hortobágyi palacsintát és 9kor kezdek el zabálni,mint a kisdisznó francia krémest,csokit,chipset colaval stb...gondolom ismerős. Nyilván nem azért zabálok és mégsem hízom,mert bosszantani akarok vele valakit, mégis ez a végeredmény. Örülj,hogy ilyen a genetikád, aki piszkál vele,annak önmagával vannak problémái. Én a nagy családi ebédektől voltam idegbeteg,mikor még csak leültem az asztalhoz és elkezdődött,hogy jaaaj de gebe vagy hát annyit eszel mint egy madár... és ezt minden alkalommal. Fogadd el,hogy ez van és légy boldog,hogy nem kell soha fogyókúráznod és minden kedvencedet bármikor eheted :)

Elég rosszul fogadom, mivel nálam betegség (is) áll a háttérben (részben persze gének is). Nem ehetek akármit, ezért sokan válogatósnak titulálnak(még olyanok is tudják, hogy a betegségem miatt étkezem úgy, ahogy), tukmálják rám az ételt, meg jönnek a dumával, hogy NYUGODTAN megehetem, hisz ők is eszik, mégsincs tőle semmi bajuk.