Benned fogant már ilyen erős és negatív gondolat?

Én tudom miért képzelem azt, hogy mások azt gondolják rólam, hogy gyenge vagyok.

Két oka van.

Az egyik, hogy valójában gyenge vagyok.

A másik, hogy nem bízom az emberi jóságban. Nem bízom abban, hogy bárkinek is pozitív gondolata lehet rólam, mert annyira nyomorék vagyok a saját szememben. Mindenkit jobbnak, erősebbnek, szebbnek látok magamnál és úgy gondolom, hogy ezt ők is tudják rólam, hogy esetlen vagyok, csúnya és buta.

Tudom, hogy semmi sem fog sikerülni az életben nekem, részben mert így gondolkodom, részben mert nincs tehetségem, se szép, se okos nem vagyok.

Ha rákérdeznék a barátaimnál, hogy mit gondolnak rólam, udvariasságból azt mondanák, hogy semmi rosszat, kedves vagyok meg minden. Ez viszont felszínes sallang. Sosem fogom elhinni nekik, senkinek. Ahogy az emberek rám néznek az utcán, a fele negatívan tekint rám, a másik fele pedig le se szar.

Ezért szeretem a gyereket, ők ki is mondják, mert őszinték. Gyerek koromban is utáltak, meg mondták, mert csúnya vagyok, velem nem barátkoznak, de a mellettem álló lánnyal igen. A kidobósban is én voltam a maradék akit beválasztottak a csapatba... de még élek.

" egy ilyen fórumon nem igazán a miértje fog tisztázódni"

Te tartod magad gyöngének (kisebbségi komplexus, önbizalomhiány) és mivel a másikat erősebbnek tartod hajlamosabb vagy arra a következtetésre jutni hogy ő is gyöngének tart téged. Egész gyerekkoromban ilyen gondolatok jártak a fejemben szóval tudom miről beszélek.

igen,amikor a szüleim elmondták, vagy sugallták azt,hogy én nem vagyok képes megcsinálni valamit.

És ez nagyon rossz érzés. De én is próbálok mindig erőt venni magamon, és kicsit megváltozni, hogy a kedvükben járjak.

Meg ott van az öcsém,aki nem túl biztató szavakkal rombolja az önbizalmam..ilyesmire gondoltál? Vagy elkalandoztam?

"a 03:12

Csak nagyon régen mondtak elkedvtelenítő dolgokat arról kik mit gondolnak rólam, ami megérintett, persze aztán kiderült hogy nem igaz (gondolom védeni akarta magát az illető). De úgy érzem ezt feldolgoztam, legalábbis nem tudom hogy lehetne ennél jobban. Egyébként általában azt mondják erős vagyok, pedig olyan sokszor vagyok az összeomlás szélén.. ..hát elég ritka hogy befejezek valamit amit elkezdtem. Családomon kívül akik igazán ismernek sosem mondták el a véleményüket, de érzem hogy szeretnek és megbecsülnek, ahogy én is őket. De amikor nem vagyok velük előfordul hogy ezt kétségbe vonom. Nem mindig sikerül megvédeni magam, de remélem abból tanulok. És azért gondolom, mert túl sokat kérdezek, már zsibbaszt hogy mindent meg akarok érteni...:) Pl az első gondolatom ami volt, hogy jutottak eszedbe ezek a kérdések?"

A nagyon érzékeny,őszinte,segítőkész emberek már régen bezárkóztak a saját világukba,félnek,hogy a jó adottságukat kihasználják!Ők megpróbálnak keménynek tűnni,pont azért,hogy mások még csak ne is kísérletezzenek a jóságukkal.

Mikor sírtál utoljára? Volt-e amikor valamit a földhöz vágtál? Mi az a tevékenység ami teljesen kikapcsol arra az időre míg foglalkozol vele?

Miben tartod magad erősnek?

Mik lehetnek a lehangoló vélemények?

A lehangoló vélemény ha irigy embertől származik akkor azt ne vedd figyelembe! Csak azoktól fogadj el véleményt akikről tudod,biztosan szeretnek!

Miért vagy bizonytalan a család szeretetében?Miért változik az érzés ha nem vagy velük? Létezhet valamilyen távolságtartás közted és a szűk családi kör között?

Mi történne ha megkérdeznéd a közvetlen környezetedet milyennek látnak téged?

Azt látom a fontos visszajelzések elmaradtak az életedből,pedig pontosan ez lenne ami elindít azon az úton,hogy mit válassz munkádul,pihenőként,hogyan élj STB..!!

Változékony a hangulatod?

Mi az oka,hogy nem fejezed be amit elkezdtél?