Az állatok is lelkiznek? Miért komplikálunk mindent ennyire túl?

Saját gondolataimtól fejfájást kapok és a vége mindig az, hogy jobb lett volna meg sem szólalnom, vagy meg sem tennem valamit. Olyan szinten komplikálom a dolgokat, hogy a végén nekem is fáj. De miért, miért nem tudom megtenni, hogy ne gondolkodjak és ne legyek a végén rosszul a saját gondolataimtól már? Pl. a mai nap, hogy megyünk virágot venni anyáknapjára és ha a nagymamának értékesebb virágot veszek, akkor az baj, ha más színű az is baj, de ha egyformát kapnak az sem jó. És mindegyiket megmagyaráztam magamnak. Aztán a gyerekem köszöntött FB-n, és odaírtam, hogy milyen két tündéri gyerekem van, de oda kellett volna írnom párom gyerekét is, mert nem lakik velünk de ő is megköszöntött. Na de akkor azt meglátja az ő anyja is, akkor most törölném, de már mindenki lájkolta, ha törlöm, olyan mintha mégsem lennének tündériek a gyerekeim, és így tovább, mindent csűrök-csavarok magamban, minden napra akad ilyen több, munkával kapcsolatban is, bármivel kapcsolatban. Hogy egyszerűsítsem le a gondolataimat?