Tönkretettem az életem?
19 éves voltam, amikor leérettségiztem, 20, amikor elköltöztem Németországba. Eddigre elégeltem meg az otthoni lelki és fizikai terrort, szegénységet és nélkülözést, durva kivételezést a testvéremmel, és a magyar nemzetiségem miatt ért sérelmeket (Szlovákia).
Most a barátommal élünk egy eléggé lepukkant egyszobás albérletben. Neki már van diplomája, de nem tud vele itt mit kezdeni (orosz), így a munkaügyi hivataltól jár nyelvtanfolyamra, azért kap pénzt.
Én egy pékségben vagyok eladó, diákmunkán (napi 3 óra), mert önköltséges nyelviskolában tanulok mellette.A magyar mellett beszélek felsőfokon beszélek angolul, középszinten oroszul és egy kicsit németül.
Mindig az volt a vágyam, hogy egyetemre megyek és tolmács leszek, de ez sajna nem lehetséges, mivel ezen a szakon a németek közt is túlképzés van, külföldiekre aztán tényleg nincs kereslet.
Vagy kitanulok hoteltakarítónőnek, bolti eladónak, vagy valami hasonlónak, ezek 3 éves képzések, vagy hatalmas szerencsével bejuthatok valami nyelvekkel kapcsolatosra, és még nagyobb szerencsével felvehet egy cég titkárnőnek, de ahhoz anyanyelvi szintű német kell.
450€-t keresek, abból 50€ marad magamra havonta, a többi a kiadásaink. Egy év és lejár a lakás szerződésünk.
Fogalmam sincs, hogy találunk utána lakást, ha mindketten tanulni fogunk még.
Úgy érzem, semmi jövőm nincs, csak azért dolgozom, hogy máról holnapra megéljünk.
Mit tudnék kezdeni az életemmel?
21N
Na akkor most két lehetőséged van.
- Ott maradsz, sajnálod magad és egyre lejjebb csúszol, míg végül az utcán kötsz ki hajléktalanként, vagy örömlányként.
- Eljössz Magyarországra, a háromféle nyelvtudásodat kamatoztatva bepróbálkozhatsz a szállodákban, a menőbb üzletekben, bárhol, fillérekért szobát bérelsz több lánnyal közösen és eközben levelezőn végzed az egyetemet. A barátod majd vagy utánadjön, vagy kivárja amíg tanulsz és aztán te mész vissza, vagy... ez nem számít. Az idő ellened dolgozik, vagy most szeptemberig elhatározod magad, vagy tényleg el lesz cseszve az életed örökre, harmincéves pályakezdő sehol sem kell.
A barátomat nem hagyom itt. Milyen ennek már úgyis mindegy? 2 éve együtt vagyunk, túl sok nehéz időszakon, és kitartottunk.
Szép nő vagyok, ha akarnék, bármikor le tudnék magamnak akasztani egy helyi tehetős németet, aztán lógathatnám a lábam otthon egész nap. Csakhogy nekem a barátom kell.
Magyarországon nem keresnék enynit a három nyelvvel se teljes munkaidőben se, mint itt 3 órával naponta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!