Tönkretettem az életem?

19 éves voltam, amikor leérettségiztem, 20, amikor elköltöztem Németországba. Eddigre elégeltem meg az otthoni lelki és fizikai terrort, szegénységet és nélkülözést, durva kivételezést a testvéremmel, és a magyar nemzetiségem miatt ért sérelmeket (Szlovákia).

Most a barátommal élünk egy eléggé lepukkant egyszobás albérletben. Neki már van diplomája, de nem tud vele itt mit kezdeni (orosz), így a munkaügyi hivataltól jár nyelvtanfolyamra, azért kap pénzt.

Én egy pékségben vagyok eladó, diákmunkán (napi 3 óra), mert önköltséges nyelviskolában tanulok mellette.A magyar mellett beszélek felsőfokon beszélek angolul, középszinten oroszul és egy kicsit németül.

Mindig az volt a vágyam, hogy egyetemre megyek és tolmács leszek, de ez sajna nem lehetséges, mivel ezen a szakon a németek közt is túlképzés van, külföldiekre aztán tényleg nincs kereslet.

Vagy kitanulok hoteltakarítónőnek, bolti eladónak, vagy valami hasonlónak, ezek 3 éves képzések, vagy hatalmas szerencsével bejuthatok valami nyelvekkel kapcsolatosra, és még nagyobb szerencsével felvehet egy cég titkárnőnek, de ahhoz anyanyelvi szintű német kell.

450€-t keresek, abból 50€ marad magamra havonta, a többi a kiadásaink. Egy év és lejár a lakás szerződésünk.

Fogalmam sincs, hogy találunk utána lakást, ha mindketten tanulni fogunk még.

Úgy érzem, semmi jövőm nincs, csak azért dolgozom, hogy máról holnapra megéljünk.

Mit tudnék kezdeni az életemmel?

21N